Magyarország fontos szereplő a NATO keleti szárnyán
Szalay-Bobrovniczky Kristóf szerint a NATO új védelmi berendezkedése megkerülhetetlenül fontos szereplővé teszi Magyarországot a keleti szárny megerősítése tekintetében, részben földrajzi elhelyezkedése, részben haderőfejlesztésének mérete és sebessége okán.
A honvédelmi miniszter a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egy pénteki pódiumbeszélgetésén rámutatott: Magyarország – az eredetileg vállalt 2024 helyett – már idén teljesítette azt a NATO-követelményt, hogy a hazai össztermék (GDP) 2 százalékát kitevő költségvetési forrást fordítson a védelemre.
Magyarország a közös védelemhez történő hozzájárulás tekintetében is fontos szerepet játszik például a nyugat-balkáni missziók, a balti országok vagy Szlovénia légtérvédelme terén, és nagyon lendületesen halad a védelmi képességek erősítése – tette hozzá.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf A békéhez erő kell! – NATO-csúcs után című fórumon az új védelmi berendezkedés elfogadásán kívül a vilniusi NATO-csúcs másik fontos eredményeként emelte ki azt is, hogy kijelölte a viszonyt a háborúban álló Ukrajna és a NATO között.
Megjegyezte: bár az alapszabály is tiltja, és egy háborúban álló ország csatlakozása a védelmi szövetséget is azonnal háborúba sodorná, a sajtó mégis valós lehetőségként keltett – az ukrán elnök nyilatkozatara alapozva – egy olyan várakozást, hogy Vilniusban meghívnák Ukrajnát a NATO-ba.
A honvédelmi miniszter úgy értékelte, hogy a NATO erősödik, Finnország és Svédország csatlakozása erősíti a NATO-t, utóbbi tagfelvételének magyar megerősítését pedig „technikai kérdésnek” nevezte, miután a kormány támogatja a felvételt, és átadta a ratifikálás dokumentumait az Országgyűlésnek.
A panelbeszélgetést moderáló Kósa Lajos, az Országgyűlés honvédelmi bizottságának fideszes elnöke ehhez hozzáfűzte: a szakbizottság is támogató véleményezést adott, és Svédországgal a Gripen vadászrepülők köré épülő hadiipari technológia is közös platformot képez.
A bizottsági elnök úgy értékelte, hogy nemcsak az a fontos, ami Vilniusban történt, hanem az is, ami nem: Ukrajna nem kapott meghívót, vagyis felmentést a NATO-tagság feltételeinek teljesítése alól, nem történt meg a vilniusi csúcsig Svédország csatlakozása, alig esett szó a védelmi kiadásoknál megszabott 2 százalékos GDP-arányos minimumról, amit Magyarország a vállalt határidő előtt teljesített, de olyan nagy államok, mint Németország például nem, és a harcias „bevezető” után a NATO-csúcs „nem mondott semmi újat” a szövetség Kína-politikájáról.
Utóbbihoz a honvédelmi miniszter azt a megjegyzést fűzte, hogy Magyarországnak semmiképpen sem lett volna érdeke, hogy Kínát kockázati tényező helyett már fenyegetéssé minősítse a NATO. Magyarországnak nem a blokkosodásban (az egymással szemben álló tömbökben), hanem a konnektivitásban (kapcsolatépítésben) érdekelt, „kereskedni akar az országokkal, nem háborúzni”. A pódiumbeszélgetés másik meghívottja, John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke szerint ha sikerül is eljutni a békéhez, hosszú ideig számíthatunk feszültségre Oroszország és a NATO között, amit sokan már most egy új hidegháborúnak neveznek, és mindenképpen a védelmi kiadások növelésével jár.
Úgy vélekedett: Európában ma már kevésbé félnek Oroszországtól, mint a háború előtt, mindazonáltal ma már nem annyira vonzó, nem annyira „divatos” a semlegesség, mint korábban: nemcsak Finnország és Svédország adta fel ezt a státust, Ausztriában, Svájcban, Írországban is erősödnek azok a hangok, amelyek szerint csatlakozni kellene a NATO-hoz.