Chrudinák Alajost és a Panorámát természetesen nem véletlenül száműzték a képernyőről, Közép-Kelet-Európa legnagyszerűbb külpolitikai magazinműsorát valósággal kivégezték.
„Árpád vagyok, »megélhetési bevándorlónak« mondanak. Pedig – mint te – én is csak jobbat akarok a családomnak.” Ez tehát az állítás. Valamint az, hogy Kossuth Lajos attól fél, hogy ha hazaküldik, felakasztják.
Mióta biztosan tudjuk, hogy többségünk soha nem nyit majd cukrászdát Bécsben, és uniós csatlakozásunk nyomán nem lett több szőlő és lágy kenyér a honban, érzékenyen figyeljük, hogyan is állunk más országokban a demokrácia-deficittel.
Most itt van nekünk a Jobbik, méregetjük, nézegetjük, és azon töprengünk, milyen Magyarországon élnénk, ha bármilyen módon hatalomra jutnának? Kutyákat simogatnának, cukikampánykodnának, vagy embereket tartóztatnának le?
Az ember mégis csak úgy indul, hogy nincsen Index. Nincsen Index, amikor elvágják a köldökzsinórt. Nincsen Index az első iskolai napon, sem akkor, amikor elcsattan az első csók.