Keresett kifejezés: | Oldal 36 a 50-ből

Sinkovics Ferenc

A Magyar Demokrata hetilap főmunkatársa; újságíró

Főmunkatársként dolgozom a lapnál, amelynek egyébként alapító tagja is vagyok. Még 1994-ben, amikor az MDF elvesztette az országgyűlési választást, és Horn Gyula alakíthatott kormányt, megszűnt a Pesti Hírlap című napilap, ahol addig belpolitikai rovatvezető voltam. A szerkesztőség egy szűk csoportja együtt maradt, és nem sokkal később, vagyis az év nyarán megalakult a Demokrata. Az még egy fekete-fehér hetilap volt, de már az első számaiban tartalmas cikkeket olvashatott a hangsúlyozottan jobboldali, hazafias beállítottságú közönség. Meglepő volt, de a baloldali és liberális politikai tábor is tisztelte az új lapot, többen is gratuláltak a munkatársainknak, akik a Parlamentben jártak.

További részletek

Én meglehetősen korán, tizenöt éves koromban kerültem a sajtó világába. Egy országos napilapnál dolgoztam a nyári szünetben mint hivatalsegéd, vagyis afféle „szaladj ide – szaladj oda” fiú. Fő feladatom a levonatok hurcolása volt, ingajáratban voltam a nyomda és a szerkesztőség között. (Ez nem zárta ki, hogy időnként elszalajtsanak egy grillcsirkéért és egy üveg borért az idősebb szerkesztők. Mezei munkatársaknak, főként a fiataloknak ehhez nem volt joguk.)

Eljött az iskolakezdés pillanata, de kérték, ha lehet, maradjak hétvégékre. Egyszer szombatra, máskor vasárnapra. Szerény bért kaptam, de az nagyon jól jött.
Sok tapasztalatot gyűjtöttem, láttam, miként dolgozik egy szerkesztőség, hallgattam, mit beszélnek a maguk kompetenciaterületeiről a munkatársak, láttam, hogyan oldanak meg sokszor valóban bonyolult feladatokat. Aztán én is kaptam – vélhetőleg ha ló nincs, jó lesz a szamár is alapon – kisebb feladatokat, főként apróbb tudósításokat. És ezzel elindultam a pályán…

Az újságírás varázsereje mindenekelőtt a változatosságban rejlik, erre már egy ifjú kezdő is azonnal ráérez. Új helyzetek, új emberek, új kihívások… A másik, ami lényeges, a tájékoztatás hatása, amely minden szinten megnyilvánulhat és érvényesülhet, egy üzemi újságnál éppen úgy, mint egy vezető, országos napilapnál. Mindenütt jönnek a visszajelzések, a legkülönfélébb formában, és az indulatok széles skáláján, amit az egyik oldalról a köszönet, a másik oldalról a sajtóper, sőt, a büntetőper keretez. Ez egyfajta fontosságérzetet ad az újságírónak, vagy éppenséggel azt az igaz, máskor hamis illúziót, hogy befolyásolhatja a közgondolkodást, a közügyeket, a közállapotokat. Én személy szerint a nemzeti identitás megerősítésére törekszem a munkámban, hol direkt, hol pedig áttételes módon. Kamaszos izgalmat ad törekvésemnek, hogy ma nemzeti irányultságúnak lenni nemcsak forradalmi dolog, de egyenesen világot felforgató lázadás.