A sportvilág korlátozza a transzneműek indulását a női mezőnyben
Esély vagy egyenlőség?
A tokiói olimpián szerepelt eddig a legtöbb női sportoló, bár még mindig nem egyenlő az állás a férfiak létszámához képest. Nincs már olyan sportág, amelyben ne indulnának nők is. Megjelentek ugyanakkor női mezőnyben a nemátalakításon átesett transznemű sportolók is, olyan férfinak születettek, akik már női testben élik mindennapjaikat.
Női sportolók először a második újkori olimpián, 1900-ban indulhattak. Összesen 22-en álltak rajthoz, ami a teljes mezőny létszámát tekintve a két százalékot is alig érte el. A világ sok szempontból nagyot változott azóta, mára csaknem kiegyenlítődtek az arányok az ötkarikás játékokon. A tokiói olimpián versenyzett eddig a legtöbb női sportoló: a 339 versenyszámban a 11 090 indulóból az arányok ugyan még a férfiak felé billennek – 51,2 százalék –, de már 48,8 százalékra emelkedett a nők részvétele.
Nők az erősportokban
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapszabálya is rögzíti, hogy erősíteni kell a nők jelenlétét, és mindent meg is tesz ennek érdekében. A játékok programjában, a különböző sportágak kategóriáinak, résztvevőinek számában is folyamatosan javul a nők aránya. Az újonnan felkerülő sportágakban az indulók számát tekintve pedig már teljes az egyenlőség a nemek között. Sőt, egyre több vegyes váltó is debütál.
A nők helyet követeltek maguknak az erő- és a küzdősportágakban is. Tíz évvel ezelőtt az utolsónak megmaradt férfiszámot is bevették, a 2012-es londoni játékokon az ökölvívásban először vehettek részt nők, így az olimpiai programban már nem szerepel olyan versenyszám, ahol kifejezetten csak férfiak indulnának – miközben létezik két olyan sportág, amiben csak nők vetélkedhetnek, a ritmikus gimnasztika és a szinkronúszás. Másfél év múlva, a 2024-es párizsi olimpián ökölvívásban hét férfi- és hat női súlycsoportot jegyeznek majd.
A cselgáncsban a nők 1992 óta stabil indulóknak számítanak, hét súlycsoportban ugyanannyian lépnek tatamira, mint a férfiak. A női birkózás 2004-ben került fel az ötkarikás programba, és bár a sportágat (a férfiversenyeket is) többször fenyegette a lekerülés veszélye, ha több szabályváltozás árán is, de tartja magát a programban. Minden szakágban hat súlycsoportban rendeznek küzdelmet – férfikötöttfogás, szabadfogás és nők –, ugyanakkor a létszámot folyamatosan csökkentik. Tekvondóban négy-négy súlycsoportban azonos mezőnnyel szerepelnek a sportolók.
A női súlyemelés először 2000-ben, Sydneyben debütált, de a nemzetközi szövetség háttere és a folyamatos doppingproblémák miatt csökken a létszám és a kategóriák száma is. A decemberi bogotái világbajnokságon egy mindössze 17 éves kínai lány hívta fel magára a figyelmet. Pej Hszin-ji mutatott hihetetlen teljesítményt, élete első vb-jén 64 kilogrammban három aranyérmet szerzett. Lökésben 128 kilogrammal (!), szakításban 105 kilogrammal bizonyult a legjobbnak, és összetettben is az élen végzett.
Nő az, aki…
Az élsport és az olimpiai mozgalom eddig arról szólt, hogy a versenyzők egyenlő körülmények között és egyenlő feltételekkel mérjék össze erejüket, a férfiak a férfiakkal, a nők a nőkkel. Ezek a bizonyos egyenlő feltételek változtak meg azzal, hogy női kategóriában indulhat nemátalakításon átesett férfi is. E „sporttörténelmi” pillanat Tokióban következett be, súlyemelésben +87 kg-ban elindulhatott az első transznemű sportoló. Az engedélyt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság adta meg az új-zélandi Laurel Hubbardnak. A 43 éves sportoló 2014-ig, 34 éves koráig még Gavin Hubbard néven élt, de sok sikert nem hozott sportpályafutása. Férfiként a legjobb eredménye összetettben 305 kilogramm volt, amivel nem vált tényezővé a nemzetközi mezőnyben, „női testben” a 2017-es világbajnokságon ugyanakkor ezüstérmet szerzett 275 kilóval. Az olimpián három érvénytelen kísérlet után búcsúzott a küzdelemtől, majd visszavonult…
Idén az úszóvilágot sokkalta a hír: Lia Thomas az Egyesült Államok egyetemi bajnokságán nyert gyorsúszásban 500 yardon, és az első transznemű bajnok lett, olimpiai érmeseket legyőzve. Korábban ő is férfiként versenyzett, Hubbardhoz hasonlóan nem érve el átütő sikert. Egy magyar úszó, György Réka nyílt levélben állt ki a született nők mellett és hívta fel a figyelmet a sportág szabályozására. Az óriási felháborodás miatt a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) tulajdonképpen kitiltotta versenyeiről a transzsportolókat, illetve olyan szigorú szabályozást vezetett be, ami szinte lehetetlenné teszi indulásukat. A testület tudományos alapon hoz döntést a sportág női sportolói érdekében. Akinél 12 éves korban bármilyen formában beindult a férfi hormonok termelődése, csak a férfiak mezőnyében indulhat, függetlenül a tesztoszteronszinttől és a nemi identitástól.
Triatlonban jogi, alkotmányos és orvosi irányelveket is meghallgatott a nemzetközi szövetség, majd engedélyezte a nemátalakításon átesett férfiak nők közötti versenyzését, de azzal a kitétellel, hogy legalább 48 hónapnak el kell telnie akkortól, hogy az illető korábban férfiként versenyzett, valamint a tesztoszteronszintjének két éven keresztül 2,5 nanomol/liter alatt kell lennie. A kerékpársportban szintén hasonló szabályt fogadtak el, növelték az átmeneti időszakot az alacsony tesztoszteronszintet illetően, és csökkentették a korábban megadott mértéket. A labdarúgás és az atlétika legnagyobb szervezetei is szigorúbb lépéseket tehetnek.
Úgy tűnik, egy fecske is képes nyarat csinálni, az úszók erőteljes kiállását több sportág is követheti. De nagy a harc a sportszerűség és az esélyegyenlőség, emberi jogok között…
Az utolsó csepp vérig…
Érdekesen alakul a küzdősportok világa az öt karikán kívül is, de itt más törvények érvényesek, a pénz, a látvány és a nézettség mindent visz. Az MMA népszerűsége folyamatosan nő, húsz év alatt sikerült fősodrú sportággá válnia, ahol az ütés, a rúgás (akár fejre) és a földharc is megengedett. Nem ritkák a súlyos, durva sérülések, törések, ennek ellenére a nők körében is igen népszerű, és nemcsak nézik, hanem űzik is.
A sportágban Ronda Rousey hozta meg a női versenyek népszerűségét, az egykori olimpiai bronzérmes dzsúdós hétszer védte meg címét. A női ketrecharcosok is rendkívüli népszerűségnek örvendenek testfelépítésük, izomzatuk, megjelenésük miatt, és nem mellesleg a harcművészet királynői. A végeredmény azért nem mindig szép látvány… A mai napig emlegetik a két évvel ezelőtti küzdelmet a lengyel Joanna Jedrzeyczk és a kínai Csang Vej-li között, amelynek végére a vesztes lengyel világklasszis arca annyira eldeformálódott, hogy hetekkel később is nyomán viselte az ütéseket. Meccsük 25 perce, öt menet alatt 351 ütést vittek be egymásnak.
Szintén emlékezetes a Nunes–Peña-küzdelem is. A brazil, 2015 óta veretlen Amanda Nunes sportága egyik legnagyobb alakja, egy éve szenvedett hatalmas meglepetésre vereséget az amerikai Julianna Peñától. Idén nyáron visszavágott, nem akárhogy, a szó szerint vérre menő küzdelemben háromszor padlóra küldte ellenfelét, akit a sérülései miatt a meccs végén kórházba szállítottak.