Mi is történt az idén télen? Korán, november 4-én lehullott az első hó, igaz, még aznap elolvadt. Ezután december közepéig az átlagosnál melegebb idő volt, már-már fekete karácsonyt könyveltünk el. December 15-én azután egy kedvező időjárási helyzetnek köszönhetően néhány centiméter hó esett, majd karácsony előtt két nappal megismétlődött a havazás. Közben délnyugaton elolvadt a hó, de így is az ország kétharmadán csikorgó, szikrázó, szép, fehér karácsony köszöntött ránk. Ilyen esetre az elmúlt 10 év alatt hat alkalommal került sor. Szilveszter előtt olvadt, majd vízkeresztkor ismét kezdődött egy kéthetes havas időszak, ami kis megszakítással tovább folytatódott. Az emberi emlékezet hamar elfelejti a kellemetlenséget, pedig hasonló hideg és hosszú telek voltak a hatvanas évek első felében; novembertől márciusig tartott a hideg, csapadékos idő. A félméteres hóvastagság sem tartozik a kivételes esetek közé: az 1995-96-os télen Veszprémben közel három hónapig a hóréteg vastagsága meghaladta az 50 cm-t. 1999 januárjában Nyíregyházán a mérések óta nem tapasztalt, 70 cm vastag fehér lepel borította a várost. Az idei tél tehát az elmúlt évtizedre visszamenőleg nem rendhagyó, de mindenképpen a szélsőségek közé sorolható.

A vacogtató hidegben gúnyosan kérdezgették az emberek, hogy ilyen a globális felmelegedés? Pedig a két dolog nem zárja ki egymást. Az erősen kontinentális éghajlat jellemzője a száraz, forró nyár és a hideg, kemény tél. Lehet, hogy az idei nyáron majd irigykedve gondolunk a hideg, téli napokra.

Tavaly nyáron ritka meleg volt hazánkban. Júniusban beköszöntött a kánikula, az ország nagy részén aszály alakul ki; a fővárosban és az ország déli részén 30 Celsius-fok fölött volt a maximum hőmérséklet, három napon át pedig 35 Celsius-fok fölött. Békéscsabán június 24-én 38,4 Celsius-fokot mértek. Július-augusztusban folytatódott a kánikula. A fővárosban július 10-én 34,9 Celsius-fokot mértek, ami megdöntötte az 1942-ben mért 33,6 Celsius-fokot. Csapadék is volt bőven július közepétől, Mátraszentlászlón egy hónap alatt 328 mm eső esett; 1951 óta ez a legnagyobb havi csapadékmennyiség. Aztán jött a hűvös, csapadékos szeptember és október, a november 4-i havazás és ajándékként november 14.-november 21. között egy 15 Celsius-fokos csúcshőmérsékletű, kellemes időszak. Néhány helyen melegrekordot mértek, 15-én Fonyódon 24 fok volt, Keszthelyen 23,9 fok.

A globális felmelegedés tényében ma már kevesen kételkednek. Bizonyítja ezt a jégolvadás is az északi sarkvidéken. A grönlandi jégtakaró olvadása 2002 nyarán minden eddigi rekordot megdöntött. Az állandóan fagyott talaj és gleccserek olvadnak, a „zöld sziget” élővilága egyre nagyobb területeket hódít meg; mindez félreérthetetlenül jelzi a változást. Grönland jégtakarójáról készült műholdas felvételek 2002-ben 680 ezer négyzetkilométeren jeleztek nyári olvadást; kétszer akkora területen, mint 1992-ben. A sarkköri jég visszavonulásának oka lehet az enyhébb tengeráramlatok, valamint a légszennyezés okozta ózonréteg elvékonyodása is. Becslések szerint az északi-sarki jég mintegy 20 százalékát vesztette el 1978 óta. A sarki jégnek jelentős szerepe van a Föld energia-egyensúlyának fenntartásában is. A tengeri jég ugyanis a napsugárzás 80-90 százalékát visszaveri; tengervíz esetében ez az érték csak 10-20 százalék. Ennek hatására a jég tovább olvad és a folyamat önmagát gerjeszti.

A sarki jég változásait a NASA ICESat (Ice, Cloud and land Elevation Satellite) nevű műholdja vizsgálja. A jégmezők komplex és dinamikus elemei a Föld éghajlati rendszerének. Változásuk nagy hatással van a tengerek szintjének jelenleg tapasztalható globális emelkedésére, ami nagy veszélyt jelent az alacsonyan fekvő tengerpartokra. Az Antarktiszon óriási jéghegyek válnak le a nagyobb jégmezőkről. A műhold a felhőket és az aeroszolok eloszlását is kutatja. A műhold 590 km magasságú, közel poláris (94 fokos hajlásszög) pályán fog üzemelni, legalább öt évig.

Amerikai kutatók felmérést készítettek arról, hogy miként reagál az élővilág az egyre melegedő klímára. A tekintélyes Nature szaklapban megjelent eredmények szerint több száz állat- és növényfaj hagyta el fokozatosan élőhelyét, hogy magasabban fekvő, hűvösebb vidékre vonuljanak. Ugyanakkor a fák hamarabb borulnak virágba, a madarak hamarabb raknak fészket, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Mintegy 1700 faj viselkedését tanulmányozták. Azt tapasztalták, hogy az élővilág évtizedenként 6,1 kilométert mozdult el a sarkok, illetve közel ugyanennyi métert a magasabban fekvő élőhelyek irányába. Ez a felmelegedés által kényszerített mozgás az elkövetkező évtizedekben számos olyan faj kipusztulásához fog vezetni, amelyek nem képesek ilyen gyors alkalmazkodásra. A területihez hasonló elmozdulást figyeltek meg a szakemberek a természetes életciklusban is: a költöző madarak évtizedenként átlagosan 2,3 nappal korábban érkeznek meg fészekrakó helyükre és kezdik a költési időszakot.

Az idei kemény tél ugyanakkor megnehezítette a madarak életét. Csongrád megyében a madarászok 12 csontig lesoványodott gyöngybagoly tetemét találták meg, de a kár nyilván sokkal nagyobb. Szegeden a Sárga üdülőtelepen „nappalozó” erdei fülesbaglyok a tél elején még 50-60-an voltak, mostanában 10-20-at lehet látni. A vízimadarak a folyókra kényszerülnek, ahol még van szabad vízfelület. Ritkaságnak számít két, hegyi réce megjelenése a Tisza szegedi szakaszán; vélhetően Skandináviából vagy Oroszország északi tengerpartjáról érkeztek. A verébnél nagyobb, vaskos csőrű meggyvágó ellepte Szegedet, a helyi vadasparkban – ahol etetik őket – 300-400 látható. A citromsármány is bekényszerült lakott területre, 30-40-es csapatokban repülnek élelmet kutatva.

Az igen értékes, 1200 egyedet számláló hazai túzokállomány kóborlásra kényszerült. A mintegy félméteres hótakaró elzárta az állatokat a növényi élelemtől. A helyben maradt madarak kondíciója leromlott, a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai bihari területeken befogtak egy legyengült kakast; súlya nem érte el a 6 kg-ot sem. Egy kifejlett túzok kakas egyébként eléri a 16 kg-ot is. Zalában elpusztult túzokot találtak. A Körös-Maros Nemzeti Park dévaványa-ecsegi szikes puszta őrkerületének vezetője szerint négy madár kivételével a 370 darabos túzokállomány a határainktól délre eső országokba költözött, mert itthon az éhhalál várt volna rájuk. Az állatok jelenleg Szerbiában, Albániában és Olaszországban telelnek, de hogy mennyien jönnek vissza, azt nem lehet tudni. Európa legnagyobb testű, földön fészkelő madara Magyarországon őshonos. Nemzetközi szerződések által is védett madár, ám néhány országban a hatóságok nem tudják őket kellően megvédeni. Hazánkban Dévaványa környékén él a legnagyobb túzokpopuláció, ezek hagyták el az országot. Csak remélni lehet, hogy tavasszal visszaköltöznek.