Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Hirdetés

– Az ön szakterülete, a bioinformatika olyan interdiszciplináris tudomány, amely biológiai kérdésekre keresi a választ informatikai eszközök segítségével. Milyen idős ez a szakterület?

– Viszonylag fiatal. Kialakulása az 50-es évekre nyúlik vissza, amikor a genetikusok felfedezték a DNS-szekvenciát. A bioinformatikát lényegében a szekvenciák tanulmányozása iránti igény hívta életre.

– AZ ELTE PIT Bioinformatikai Csoportjában számos más terület mellett az agyi kapcsolatokat is vizsgálják. A Bioinformatika 2016 konferencián tartott előadásában így fogalmazott: „Az ember már az óvodában megtanulja, hogy a lányok és a fiúk különböznek. Azt mutattuk be, hogy a nők agyának összeköttetései gráfelméleti és számítógépes hálózat-tervezési szempontból »gazdagabbak«, illetve »jobbak« a férfiakénál.” A kérdés tudományos vita tárgya. Érte önöket kritika kijelentésükért?

– Minket nem, de általában a témát illetően az USA-ban volt már rá precedens. A Science folyóiratban 2014-ben jelent meg a His brain, her brain című publikáció egy nőjogi aktivista tollából, aki kikérte magának a nemek közötti agyi különbségekre vonatkozó korábbi tudományos kijelentéseket. A tény, hogy az írás egy rangos lapban jelent meg, bizonyítja, hogy a tudományos lapok szerkesztői sem mentesek a politikai befolyástól. Ez nyilván összefügg a ma oly divatos genderelméletekkel is.

Korábban írtuk

– Idén is publikáltak egy kutatást, amely arról szól, hogy olyan agyi kapcsolatokat találtak, amelyekből a nemekre lehet következtetni. Ez a vizsgálat a korábban említettek továbbgondolása?

– Összecseng a kettő, de itt más szempontok alapján vizsgálódtunk. Amerikai adatbázisból származó több mint ezer 22-35 éves páciens MRI-felvétele alapján készítettünk agygráfot. Ennek során az agyi területeket jelző csúcspontokat éllel kötöttük össze, ha a területek között idegrostokat sikerült azonosítani. Az éleket az idegrostok számával jellemeztük. Találtunk olyan kapcsolatokat az agyi területek között, ahol a nőknek futott több idegrostjuk, míg más agyi területek között a férfiaknak. Az úgynevezett női implikátorélek általában az agyféltekéken belül az agy hátulsó részeiben, a férfi-implikátorélek pedig inkább a féltekék között, az elülső területeken találhatók. Az agyi kapcsolatokban tehát komoly különbségek vannak a nemek között, de ezek szerkezeti eltérések.

– Az önök kutatási eredményeiből lehet-e következtetéseket levonni a nőies és férfias viselkedési jegyekre?

– Mi, hogy úgy mondjam, az agy drótozásával foglalkozunk. Hogy az anatómia milyen mértékben határozza meg a funkciót, véleményem szerint ma még nem ismert. Abból a struktúrából, amit mi leírtunk, nem lehet általános következtetéseket levonni a nemek eltérő viselkedésmintáira. A téma további kutatásokat igényel. Érdekes adalék, hogy az EU is próbálkozott az agy működésének megértését célzó program elindításával, de a számos nemzet kutatóit összefogó, ambiciózus Human Brain Projekt végül csúnya felsüléshez vezetett, pedig a kutatás anyagi finanszírozásának volumene az űrprogramok költségvetését idézte.

– Vagyis az agyműködés összességében továbbra is rejtély?

– A kutatások jelenleg pár tíz vagy pár száz sejtcsoport vizsgálatára korlátozódnak. Az MRI-felvételek segítségével mi 1015 csúcsot vagy agyi területet tudunk áttekinteni, szemben az ember agyában található mintegy 86 milliárd neuronnal. Nyilvánvaló, hogy valamennyi összeköttetést esélyünk sincs feltérképezni. Az orvostudomány például nagyon régen próbálja a százezer neuronnal rendelkező muslica agyát megismerni, de mindeddig nem sikerült. Állítólag a rovar központi agyát alkotó 25 ezer neuron kapcsolatait már felmérték, és ez is óriási eredmény…

Férfiak és nők című összeállításunk további cikkei