Fotó: Wikimedia Commons
Hirdetés

Amikor eléri a világűrt, a NASA legnagyobb hatékonyságú és legösszetettebb űrteleszkópja infravörös fény segítségével fedezi fel a kozmoszt, a Naprendszeren belüli bolygókat és holdakat, a legősibb és a legtávolabbi galaxisokat.

A James Webb két felét mechanikusan összeillesztették, a következő lépés az elektronikus kapcsolat biztosítása, majd ezek tesztelése – olvasható a NASA honlapján.

Bill Ochs, a NASA Goddard Űrközpontjának Webb-projektmenedzsere elmondta, a teleszkóp összeállítása hatalmas eredmény az egész csapat számára.

„Ez a mérföldkő szimbolizálja több ezer elhivatott személy több mint húsz éven át tartó munkáját a NASA-nál, az Európai Űrügynökségnél, a Kanadai Űrügynökségnél, a Northrop Grummannél és ipari és tudományos partnereink többi tagjánál” – fogalmazott.

A következőkben a bonyolult, öt rétegű napernyőt fogják tesztelni, amelynek feladata, hogy hidegen tartsa a James Webb tükreit és tudományos műszereit azáltal, hogy blokkolja a Földről, a Holdról és a Napról érkező infravörös fényt. A misszió sikeréhez elengedhetetlen, hogy a napernyő a megfelelő formára kibontható legyen.

„Izgalmas látni, ahogy a Webb részei most először állnak össze egyetlen obszervatóriummá” – mondta Gregory Robinson, a Webb programigazgatója, a NASA washingtoni központjának munkatársa.

„A mérnökcsapat hatalmas lépést tett előre, és hamarosan láthatjuk fantasztikus univerzumunk hihetetlen új látképét” – tette hozzá.

A teleszkóp mindkét fő alkotóelemét egyenként tesztelték minden olyan körülményre, környezetre, amellyel útja során találkozhat.

A tervek szerint 2021-ben indítják útnak.

Az infravörös tartományban működő James Webb „szeme” képes lesz áthatolni a kozmikus poron és távoli égitestek igen halovány jelzéseit észlelni. Fénygyűjtő rendszerének 70-szer nagyobb a kapacitása, mint a Hubble űrteleszkópé.

A NASA első igazgatójáról, James Webbről elnevezett űrtávcső a Földtől mintegy másfél millió kilométerről, a Föld-Nap rendszer L2 Lagrande-pontjából fogja megfigyelni a Naprendszer objektumait és mintegy 5-10 éven keresztül készít korábban elérhetetlen érzékenységű és felbontású felvételeket. Teljesítménye százszor nagyobb lesz, mint a Hubble űrteleszkópé, így a nagy tükörátmérőjének és az infravörös tartományban végzett megfigyeléseinek köszönhetően a világegyetem hőskorába kalauzol el.