Gyurcsány Ferenc nemrég egy interjújában elismerte, hogy „hiba volt évekig a jólét illúzióját kelteni”. És nem szakadt rá az ég. Még meg is magyarázta: „Elismerem, az elmúlt hat évben nem tudtuk pontosan összeegyeztetni a szociális szükségletet a gazdasági lehetőségekkel”. Íme a korszerű baloldali dilemma. Az a legszebb benne, hogy már a kollaboráns szakszervezeti vezetők is arra kényszerülnek, hogy az általuk is hatalomra juttatott szuperelit ellen védekezzenek. A helyzet egyre nyomasztóbb a baloldal számára. A többség, amely győzelemre vitte hőseit, most azt látja, hogy a kíméletlen megszorítások, a gazdaság brutális lefékezése, a növekvő infláció nem tesz különbséget fideszes és emeszpés szavazó között. A baloldali szavazó a fogát csikorgatja. Azt mégsem mondhatja, hogy nem ezt akarta, de azt sem, hogy erre szavazott. Gyurcsány Ferenc új paradigmát hozott a sajátosan magyar látszatdemokráciába. A jelek szerint – taktikus szóhasználattal élve – kiprivatizálta üzlettársai segítségével a teljes magyar nemzetgazdaságot, ami akkora léptékű szélhámosság, hogy mielőtt még eléri a végzet és egy arra szakosodott liberálisan demokrata államban valahol egy másik, a mienknél fejlettebb földrészen netán villamosszékbe ültetnék, vélhetően beírja a nevét a történelem legnagyobb gengsztereinek könyvébe, mondjuk Al Capone és Hasfelmetsző Jack közé. Gyurcsány ugyanis a látszat ellenére már régen nem kommunista, noha kétségtelenül a kommunista-bolsevista nómenklatúra terméke, hanem annak a chicagói gengsztertípusnak feljavított és a konkrét helyszínre adaptált változata, amelyik kérlelhetetlenségéről, rátermettségéről és merészségéről híres. Al Capone a szesztilalom megszegésével, illetve riválisai és ellenfelei könyörtelen likvidálásával alapozta meg egyeduralmát, s mint tudjuk, végül csak adócsalás vádjával sikerült rács mögé zárni. Gyurcsány a „trükkös privatizációt”, amikor az állam fizeti a vevő minden költségét, beleértve a vételárat is, alapjában véve kis tételeken gyakorolta be. Egy balatoni üdülőn, egy budapesti irodaházon. Egyszerű állampolgárnak persze megdobban a szíve a laza könnyedséggel eltulajdonított százmilliók hallatán, Gyurcsány azonban nem így gondolkodott. Ő pontosan tudta, hogy csak kis hal a nagy medencében, de az étvágya vetekedett a legnagyobbakéval. Nem tudjuk, mikor, de vélhetően Medgyessy miniszterelnöksége idején támadt benne a gondolat, hogy ezzel a módszerrel akár az egész nemzetgazdaságot megszerezheti. Itt lépett a nagy elődök, Al Capone és a többiek nyomába. Amerika iránti rajongása feltehetően ezzel magyarázható. A módszer egyszerű és zseniális: megszerezni a központi pénzcsapot. Féllegalitásban már tökéletes megbízhatósággal működött az a csapat, vagy ahogy odaát mondják, az a család, amellyel a tervet végre lehet hajtani. Csak egy dolog hiányzott még, egy apróság, az ország, vagyis a pénzcsap feletti korlátlan uralom. A szemünk láttára történt. A geng leverte a korábbi főnököt, a gyámoltalan Medgyessyt és Gyurcsányt ültette a helyére. Nem ment könnyen. A be nem avatott bandatagok sokáig berzenkedtek. Volt, akit megvásároltak, volt, akit megerőszakoltak és végül Fletó – mert ez az alvilági beceneve – lett az új keresztapa. Őrült tempót diktált, ő tudta, miért. Bejött. A jobboldal egy téves helyzetfelismerésből fakadóan – ámbár az is lehet, hogy ebbe a geng is beledolgozott – egy tőle hiteltelen, mert alapvetően idegen, baloldali alapállású propagandával oly mértékben elveszítette bázisát, hogy Fletó és bandája csekély különbséggel, de győzött. Erre várt. Legszűkebb köréből létrehozta az egykori Politikai Bizottságra emlékeztető maffiatanácsot, ahol az unióból érkező több mint ötezermilliárd forintnyi támogatás sorsáról döntenek. Egyúttal a megszorításokkal megfojtják a riválisokat. Az alvilág törvényei szerint 20 százalékot kell visszaosztani egy nagyobb megrendelésért. A geng tehát az ötezerből ezermilliárdra teszi rá a kezét, amelynek birtokában ellenőrizni tudja majd a teljes nemzetgazdaságot. A nyolcvan százalékot ugyanis a klientúra kapja. Fletó, az új keresztapa fiatal és rámenős. Még George W. Busht is zavarba hozta egy látványosan pimasz blöffjével a ma még amerikai tulajdonú Táncsics-börtön épületének visszaadását bejelentve. A sajtótájékoztatón zavarba hozott Bush elvörösödött és kínosan nevetgélt a New York Times híradása szerint. Fletó beintett Amerikának. Hiba volt. n