Az ünnepi időszak végével és az új év kezdetével úgy gondolom, érdemes áttekinteni, miféle kihívások várnak hazánkra és a magyar emberekre a 2024-es esztendőben.

Manapság megszokhattuk, hogy minden egyes év kiemelkedően fontos politikai szempontból, ami a válságok korának sajátossága. Míg a „boldog békeidőkben” a diszfunkcionális rendszerek is el-eldöcögnek szinte észrevétlenül, egy ehhez hasonló időszakban bizony komoly következményekkel járhatnak a hibák.

Hirdetés

Határozottan igaz ez a nyugati civilizáció politikai rendszerére, amely számos válságot átvészelt már a múltban a megújulásra való képességével. Most a nyugati országok állandó belpolitikai válságban vannak, a markáns kormányzás hiányát pedig kihasználják a brüsszeli és washingtoni globalisták saját politikai hatalmuk növelésére. Az idei év kihívásai azonban egyúttal lehetőséget is hordoznak magukban.

Az első és legfontosabb nyilvánvalóan az, hogy az EU összes tagállamában EP-választások lesznek, amihez hozzájön még idehaza az önkormányzati választás is. Máshol is várhatók még választások: például Németországban tartományi szinten, Ausztriában, Belgiumban, Romániában parlamenti, több országban elnökválasztás várható. Ezek jelentősége abban rejlik, hogy az egész nyugati világban megfigyelhető a jobboldali szuverenista erők előretörése, ám önmagában ez még nem vezet változáshoz. Korábban is láthattuk már ilyet, következmények nélkül. Hiába szerepelt több országban is jól a szuverenista oldal, ha ezt nem követte olyan politikai pozíciószerzés, amely lehetővé tette volna, hogy elkezdődjön a változás folyamata.

Az EP-választás ezért is lesz igen fontos hazánk és Európa jövője szempontjából. A választások után ugyanis már egy kis hangsúlyeltolódás is alapjaiban rendezheti át az európai intézmények hatalmi erőviszonyait. Az eddig a szocialista–zöld tömbhöz húzó Néppárt már most jelét adta annak, hogy hajlandó olyan szuverenista vezetőkkel együtt dolgozni, mint az olasz Giorgia Meloni. Ráadásul a tanács magyar elnöksége is igen érdekes időszakra, az új Európai Bizottság felállításának idejére esik. Ez azt jelenti, hogy a magyar kormány ott lesz a legfontosabb döntéshozók között, akik határoznak majd a legfontosabb bürokratikus szerv személyi összetételéről. Nem véletlenül rettegnek már előre mind a választástól, mind a magyar elnökségtől a globalisták.

Korábban írtuk

A választás jelentősége igen nagy, hiszen az elkövetkező ötéves időszakra irányt szab az EU-nak. Minden azon múlik, mire adják a választók a voksukat: a globalistákra-e, akiknek fő céljuk a háború, a migráció és a gender, vagy a szuverenistákra, akik a régi európai értékek mellett törnek lándzsát. Ezek az európai projekt alapgondolatai: a béke és a jólét. Ha Európa a globalista-föderalista úton halad tovább, előbb-utóbb mindkettő elvész majd, ezek ugyanis egymástól függenek és csak együtt lehetnek jelen bárhol a világon. A választások ezért lehetőséget kínálnak, hogy változás következzen be az európai politikában, és hazánk megmutathassa az utat Brüsszelen keresztül Európa egészének is.

A magyar elnökség is ebben kínál lehetőséget az országnak. A személyi kérdések mellett ugyanis az európai politikai irányvonal befolyásolására is jó eszköz ez a fél év. A magyar elnökség prioritásai már ismertek, így: a versenyképesség növelése, a demográfiai kihívások kezelése, a nyugat-balkáni EU-bővítés segítése, a külső határok védelme a migráció ellen, valamint a jogállamisági és átláthatósági szabályok alkalmazása Brüsszelben is. Ez utóbbi ugyanis olyasmi, amit a tagállamokkal szemben kíméletlenül érvényesít az uniós bürokrácia, de magára egy pillanatig sem vonatkoztatja. Jó példa erre az Európai Ügyészség, amelyet a tagállamok ellenőrzésére hoztak csupán létre, az Eva Kailiéhoz hasonló botrányok megelőzésére semmiféle hatásköre nincs.

Még a választások előtti időszak is érdekesnek ígérkezik. Nagyjából áprilisig még zajlik a jogalkotási munka Brüsszelben, és számos olyan aktát próbálnak majd meg lezárni, amelyek kimenetele nagyon fontos Európa jövője szempontjából. Ez a belga elnökség egyik vállalása, tekintettel arra, hogy a következő időszakban ezek sorsa nem egyértelmű. Ilyen például a migrációs paktum, amely kvóták segítségével támogatná az illegális bevándorlást, és migránsgettók létesítését írná elő a tagállamokban, valamint komoly pénzbüntetést, ha valaki nem veszi át őket. Itt megemlíthetjük még a Demokrácia csomag részeit vagy a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló orwelli jogszabályt is, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy a médiával kapcsolatos döntések ne a tagállamokban szülessenek meg, hanem Brüsszelben. A média különösen fontos az elkövetkező küzdelmekben, jól mutatja ezt az is, hogy Donald Tusk miként áll a kérdéshez Lengyelországban: verőemberekkel, jogi trükkök százaival igyekszik a közmédia vezetését eltávolítani, hogy hozzá hű emberekkel tölthesse fel a pozíciókat.

Az EU-n kívüli dimenzióban két fontos kérdés befolyásolja majd a politikai helyzetet: egyrészt az amerikai elnökválasztás, másrészt az ukrajnai háború eseményei. Sajnálatos módon ezek egyikére sincs érdemi ráhatása Európának, a két téma pedig összefügg. Amerikában a közelgő, jó eséllyel ismét Trump–Biden-összecsapássá váló kampányban ugyanis egyre inkább téma lesz az ukrajnai helyzet. A republikánusok sokallják az Ukrajnára költött pénzeket, az oda küldött hadianyagot, és le akarják állítani ezeket a támogatásokat. A demokraták ezzel szemben azzal riogatnak, hogy ekkor kénytelenek lesznek több katonát küldeni a kontinensre a várható orosz fenyegetés miatt. A republikánusok láthatóan a konfliktus lezárása törekszenek majd, míg a demokraták a fenntartásában érdekeltek, ami egybevág a Soros-birodalom érdekeivel is.

Különösen a háború vonatkozásában rossz hír, hogy Európának semmiféle érdemi ráhatása nincs annak folyására. Ugyanis a demokraták, saját lehetőségeik apadtával, egyre inkább az EU-ra tolják át a háború anyagi támogatásának terhét. Brüsszel eddig is már 85 milliárd eurót költött a konfliktusra, most újabb 50 milliárdot akar, és akkor az újjáépítés több száz milliárd eurós költségeiről vagy az esetleges ukrán csatlakozás hasonló szintű pénzügyi terheiről még nem is beszéltünk. Mindeközben még csak kísérlet sem született arra, hogy a fegyverszüneti tárgyalások megkezdődjenek a két fél között. Pedig az ukrán ellentámadás tavalyi kudarca egyértelművé kellett volna, hogy tegye: katonai győzelmet nem lehet kicsikarni. Most pedig egyre inkább úgy tűnik, hogy a háború menete kedvezőtlenné válik Ukrajna számára, így a folytatásával csak rosszabb helyzetbe kerülhetnek, ezt már magas szintű ukrán vezetők is elismerik. Felelőtlenség ezért a nyugati vezetők részéről úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben volna.

2024 tehát a kihívások és lehetőségek éve is lesz egyszerre. A körülmények egy részére ráhatással bírunk majd mi is a közelgő választások révén, más esetekben azonban csak szemlélhetjük a történéseket és elszenvedhetjük mások döntéseinek következményét. Bíznunk kell azonban abban, hogy jobbra fordul a helyzet, és kezdünk kilábalni majd a válságokból ahelyett, hogy még jobban belesüllyednénk ezek végtelen mocsarába.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.