Róth Miklós-Szerdahelyi Szabolcs

A szerzőpáros közelmúltban megjelent könyve tartalmazza a perrel kapcsolatos dokumentumokat, amelyekből néhányat itt mutatunk be. A könyv megvásárolható a Szkítia könyvesbolthálózat üzleteiben.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Az ’56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (Deport ’56) nevében megnyugvással vettük tudomásul, hogy 2001. október 10-én elkészült a vádirat a Kossuth téri sortűz ügyében, miután a Legfőbb Ügyészség helyt adott a Deport ’56 panaszának, és hatályon kívül helyezte a Fővárosi Főügyészségnek a nyomozás megszüntetéséről hozott határozatát.

Ezt követően azonban magyarázatot kértünk dr. Sódor István fővárosi főügyésztől arra: miként fordulhatott elő 2001-ben, hogy a Fővárosi Főügyészség egy 1999-ben hatályon kívül helyezett legfelsőbb bírósági határozatra való hivatkozással – vádemelés helyett – megszüntette az egyik legszörnyűbb 56-os vérengzés, a Kossuth téri sortűz ügyében az eljárást.

2001. november 15-én kelt levélben válaszolt nekünk a fővárosi főügyész, de mi ezt a választ sem szakmai, sem politikai szempontból nem tudjuk elfogadni.

A főügyész semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy az ügyben eljáró ügyészségi előadó, a nyomozás megszüntetése melletti döntése során a Legfelsőbb Bíróság Bf. V.13444/1998. szám alatti határozatában foglalt jogi okfejtést meggyőzőnek és elfogadhatónak tartva, ugyanezen álláspontra helyezkedett. Szerinte ehhez joga volt az ügyésznek, mert a Legfelsőbb Bíróság eseti döntései nem hatálytalanítják egymást, tehát fel sem merülhet az, hogy egy későbbi döntés alkalmazhatatlanná tesz egy korábbit.

Ezt a magyarázatot felháborítónak tartjuk, hiszen 1999-ben a Legfelsőbb Bíróság öttagú felülvizsgálati tanácsa hatályon kívül helyezte a Legfelsőbb Bíróság Bf. V. 13444/998. számú határozatát, és éppen azért, mert az abban foglalt jogi okfejtést törvénysértőnek minősítette. Egyúttal megadta a genfi jog helyes értelmezését, és annak alapján megállapította, hogy 1956. október 23-a és 1956. november 4-e között Magyarországon, olyan nem nemzetközi fegyveres összeütközés zajlott le, amelynek során a fegyvertelen polgári lakosság a genfi jog védelme alá került. A polgári lakosság sérelmére ebben az időszakban elkövetett tiltott cselekmények soha el nem évülő, emberiség elleni bűntettnek minősülnek.

A Fővárosi Főügyészség nemcsak a megváltozott bírói gyakorlatot nem vette figyelemben, hanem tudatosan szembefordult az ügyészi testület hivatalos álláspontjával is, hiszen 1999 januárjában a Katonai Főügyészség felülvizsgálati indítványa alapján kerültek hatályon kívül helyezésre a sortűzpereket elévülés címén megszüntető bírósági határozatok.

Azt pedig politikailag tartjuk elfogadhatatlannak, hogy a fővárosi főügyész az ’56-os sortüzek relativizálására tesz kísérletet, amikor arra panaszkodik, hogy „történelmi események büntetőjogi eszközökkel való értékelése nem egyszerű feladat”.

A történteket olyan súlyosnak tartjuk, hogy követeljük a fővárosi főügyész leváltását.

Tisztelettel: dr. Szerdahelyi Szabolcs a Deport ’56 elnöke Budapest, 2001. november 23.

* * *

Budapest, 2001. november 23. (MTI) – A Deport ’56 az 1956-os Kossuth téri sortűz ügyében indult büntetőeljárás kapcsán Sódor István fővárosi főügyész leváltását követeli Polt Péter legfőbb ügyésztől – derül ki a szervezet Polt Péternek címzett és az MTI-hez pénteken eljuttatott leveléből.

A dokumentum szerint szakmai és politikai szempontból egyaránt kifogásolható, hogy a Fővárosi Főügyészség elévülésre hivatkozva megszüntette az ez évben a Kossuth téri sortűz nyomán indult büntetőeljárást, és ebben a döntésében egy olyan 1998-as legfelsőbb bírósági ítéletre hivatkozott, amelyet következő évben maga a Legfelsőbb Bíróság (LB) helyezett hatályon kívül a Legfőbb Ügyészség indítványára.

A Legfelsőbb Bíróság 1999-ben – korábbi alkotmánybírósági határozatokra és a nemzetközi jogra támaszkodva – több sortűzper kapcsán, az ilyen ügyekre nézve elvi éllel mondta ki, hogy ezek a cselekmények soha el nem évülő háborús, illetve emberiség elleni bűntettek.

Ezzel összefüggésben a Deport ’56 felháborítónak tartja, hogy Sódor István a szervezet megkeresésére válaszul a napokban azt írta: semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy az ügyben eljáró főügyészségi előadó az 1998-as, már hatályon kívül helyezett legfelsőbb bírósági döntésre hivatkozott megszüntető határozatában.

Sódor István Deport ’56-hoz írt levele szerint ehhez joga volt az ügyben eljáró előadónak, miután a Legfelsőbb Bíróság egyedi döntései nem hatálytalanítják egymást, illetve – a jogszabályoktól eltérően – nem kötik a jogalkalmazót, ez esetben az ügyészt.

A Deport ’56 Polt Péterhez írott levelében megjegyzi, hogy a Fővárosi Főügyészség korábbi megszüntető határozata nemcsak a bírósági gyakorlattal, de az ügyészi testület hivatalos álláspontjával is tudatosan szembeszegült, hiszen a Katonai Főügyészség felülvizsgálati indítványa nyomán mondta ki a Legfelsőbb Bíróság 1999-ben, hogy a sortűzperekben nincs elévülés.

Az MTI kérdésére Horányi Miklós, a Legfőbb Ügyészség szóvivője nem kívánta kommentálni a Deport ’56 Polt Péternek írott levelét, amelyben Sódor István leváltását követelik, annyit azonban leszögezett: tény, hogy ez év október 10-én a Fővárosi Főügyészség több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított emberiség elleni bűntett miatt vádat emelt a Kossuth téri sortűz ügyében.

Sódor István az MTI érdeklődésére szintén nem kívánt reagálni a Deport ’56 levelére, csak annyit mondott: a megszüntető határozatot készítő előadót már „eligazították”.

* * *

Dr. Szerdahelyi Szabolcs úrnak a Deport ’56 elnöke Budapest

A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének címzett, a fővárosi főügyész NF. 4324/2001. számú, 2001. november 15-én keltezett levelével kapcsolatos beadványára az alábbiakról tájékoztatom: A Be. 148. §-ának /1/ bekezdéséhez fűzött magyarázat szerint a nyomozás során használható jogorvoslat, a panasz hatékony eszköze a büntetőeljárásban részt vevő személyek törvényes jogai érvényesítésének, másrészt biztosíték arra, hogy a nyomozás során eljáró hatóságok az eljárásra megállapított törvényi rendelkezéseket maradéktalanul megtartsák.

Miután Ön, mint feljelentő a Fővárosi Főügyészség nyomozást megszüntető határozatát illetően élt a jogorvoslati jogával, a felülvizsgálat során a Legfőbb Ügyészség a sérelmezett határozatot hatályon kívül helyezve megállapította, hogy a főügyészségi határozat a büntető anyagi jogi szabályok helytelen alkalmazásán, s a nemzetközi jogi rendelkezések téves értelmezésén alapul. A legfőbb ügyészségi határozat indokolása kitér arra is, hogy a Fővárosi Főügyészség határozatában kifejtett érvelés azért sem helytálló, mert az a Legfelsőbb Bíróság 1999. június 28-án kelt Bfv. X.207/1999/5. számú végzésével hatályon kívül helyezett Bf.V.1344/1998/3. számú végzésében foglaltakon alapul.

A fővárosi főügyész 2001. november 15-én keltezett levelében tett azon megállapítás, hogy a Legfelsőbb Bíróság egyedi döntései nem hatálytalanítják egymást, s fel sem merül, hogy egy későbbi döntés alkalmazhatatlanná tesz egy korábbit, általában véve helytálló, ám jelen esetben a főügyészség egy, a felülvizsgálati eljárás során már 1999. június 28-án hatályon kívül helyezett legfelsőbb bírósági döntésre alapította a 2001. június 1-jén hozott nyomozást megszüntető határozatát, ami egyértelműen szakmai hiba, hiszen egyetlen jogalkalmazó sem alapozhatja meg törvényesen a döntését egy már hatályon kívül helyezett döntésre.

A szakmai hiba azonban, még ha ugyanazon ügyben többször is előfordul, nem ad kellő alapot olyan következtetés levonására, hogy a büntetőügyben eljáró hatóságot, vagy a hatóság tagját politikai okok befolyásolnák a döntés meghozatalában.

Dr. Gáspár Katalin s.k. csoportvezető ügyész Budapest, 2001. december 14.