New York városának korábbi polgármestere is esélyes az elnökjelöltségre

A zéró toleranciát gyakran emlegetjük követendő elvként, amikor a bűnmegelőzés kerül szóba, s hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ezt a közelmúltban leghatásosabban egy olyan politikus alkalmazta, aki az európai konzervatívok által már-már gyomorból szidott amerikai republikánus párt egyik legkiemelkedőbb egyénisége. New York városának polgármestereként Rudolph Giulianinak az összes bűncselekmények számát 57 százalékkal, míg a gyilkosságokét 65 százalékkal sikerült csökkentenie. Egy márciusi közvélemény-kutatás szerint pedig a 2008-ban szóba jövő republikánus elnökjelöltek sorában második helyen áll, osztozva az „ezüstérmen” John Cain arizonai szenátorral, akit 2000 előtt csak egy hajszállal győzött le a jelöltségért folyó harcban az akkori texasi kormányzó, George W. Bush.

Giuliani sikeres és vaskezű ügyészi pályafutás után először 1989-ben indult New York városának polgármesteri posztjáért, ám akkor még minimális különbséggel a demokrata David Dinkins győzött. 1993-as kampányának fő üzenetei már az adókról és a bűnüldözésről szóltak, s azt ígérte, megválasztása esetén a városba „visszatér a társadalmi rend”. 1989 és 1992 között New York városában 6,7 százalékról 11,1 százalékra nőtt a munkanélküliségi ráta, a bűnözés pedig minden korábbi rekordot megdöntött. Beiktatásakor a bűnüldözés és -megelőzés igen határozott formáját választotta, amely James Q. Wilson úgynevezett „betört ablak teóriáján” alapult. A professzor – akit George W. Bush 2003-ban elnöki békeéremmel tüntetett ki – szerint a vandalizmus megfékezésének alapját az jelenti, ha már az apró problémákkal is foglalkozunk. „Vegyünk néhány betört ablakot! Ha nem javítjuk meg őket, a vandálok késztetést éreznek majd arra, hogy újabb ablakokat törjenek be. Végül aztán betörnek magába az épületbe is, esetleg elfoglalják azt vagy felgyújtják”. Olyan apróságokra kezdtek el figyelni, mint amikor egy gyalogos piros lámpánál rohan át az úton, de felléptek a szintén a piros lámpáknál feltűnő, agresszív „ablakmosók” ellen is. Kritikusai szerint Giuliani lépései „megnyirbálták az ártatlan városlakók szabadságjogait”, a polgármestert azonban ez nemigen hatotta meg.

Hatalmas erővel harcolt a szervezett bűnözés ellen is. 1994-ben létrehozta az úgynevezett CompStatet, amelynek lényege az volt, hogy földrajzi szempontból és a bűnügyek típusát tekintve is egészen pontos térképet készítsenek a városról. És bár az országos bűnözési adatok már Giuliani hivatalba lépése előtt is csökkenni kezdtek, New York városa, amelyről a világ hosszú időn át úgy tudta, az egyik legveszélyesebb hely, egymást követő 5 éven át az FBI szerint az Egyesült Államok legbiztonságosabb nagyvárosa lett. Mindez Giuliani keménykezű politikája nélkül aligha következett volna be.

A bűnüldözés önmagában persze nem lett volna elegendő a város felvirágoztatásához. Korábban a világhírű Times Square környéke a bűnözők egyik kedvenc területe volt. Giuliani kegyelmet nem ismerő ingatlanpolitikával formálta át, s tette a város valódi központjává. Ez ellen persze a környék alacsony bevétellel rendelkező lakói tiltakoztak, csakúgy, mint azok, akik korábban Harlem lepusztult és veszélyes – ámde olcsó – negyedeiben éltek, ahol egymás után számolták fel az elhagyott épületeket és telepítettek egyre több rendőrőrsöt.

Ugyanilyen felháborodás kísérte egyes körökben, amikor 1999-ben azzal fenyegette meg a Brooklyn Múzeumot, hogy megnyirbálja annak támogatását, amennyiben nem távolítanak el olyan műveket – így a Chris Ofili nevével fémjelzett „alkotást”, amelyen Szűz Máriát feketeként ábrázolta, s alakja köré többek közt pornóújságokból kivágott, a női nemi szervet ábrázoló fotókat ragasztott -, amelyek mélyen sértik a keresztények érzéseit. A múzeum pert indított, mivel szerintük a polgármester sértette a szólásszabadsághoz fűződő jogukat, s a kerületi ügyész a múzeum javára döntött.

Polgármesterré választásakor minden hetedik New York-i segélyen élt. Giuliani egyszerűen megfelezte a segélyként folyósítható összegeket, közben pedig több mint 2,5 milliárd dollárnyi adócsökkentést vezetett be, aminek következtében a korábbi 2,3 milliárd dolláros hiányból rövid idő alatt többmilliárd dolláros többletet varázsolt, hiszen az intézkedések következtében hét esztendő alatt rekordmennyiségű, közel félmillió új munkahely született.

A világ igazából a szeptember 11-i New York-i terrortámadás után figyelt fel a polgármesterre, aki kitűnően hangolta össze a szövetségi és az állami hatóságok munkáját, a terrorista-ellenes lépéseket és a lerombolt közlétesítmény-hálózat helyreállítását. Egyszerre hozta meg elengedhetetlen és azonnali lépések százait, s foglalkozott a sérültekkel és az elhunytak családjával. Miután 2004-ben felállt a polgármesteri székből, Giuliani biztonsági tanácsadó céghálózatot és egy befektetési bankot hozott létre.

New York állam, azon belül pedig a végtelenül sokszínű New York City történelmileg is elkötelezett demokrata terület, így egy innen származó és itt komoly sikereket elért republikánus elnökjelölt színre lépése nagy pofon lehetne a demokratáknak. Giulianinak minden bizonnyal kemény küzdelemben kéne részt vennie a jelöltségért folyó harc során, hiszen a Republikánus Párt befolyásos személyiségei között nem feltétlenül népszerű például az abortuszt támogató nézeteivel vagy nem éppen keresztény erkölcsiséget tükröző magánéletével. Ha mindennek ellenére mégis ő lesz a republikánusok következő elnökjelöltje, a bizonytalanok között is szinte biztosan számtalan támogatóra talál majd. Giuliani mindenestre már bizonyított: polgármestersége alatt New York olyan város lett, amelyet szakértők tömegei vizsgálnak, ha olyan stratégiákat keresnek, amelyekkel eredményesen csökkenthető a bűnözés, megreformálható a segélyezés rendszere és elősegíthető a gazdasági fejlődés.