Az alábbi beszámoló az egyik francia internetes honlapon jelent meg. Egy 42 éves francia nőtől származik, aki majdnem két évtizedet töltött férjével az USA-ban, ahol mindketten az ingatlanforgalmazásban helyezkedtek el, megszerezték az amerikai állampolgárságot, de francia állampolgárságukat is megtartották. Mint utóbb kiderült: szerencséjükre. A krízis hatására ugyanis kénytelenek voltak feladni addigi életüket, és fiatalkori illúzióikkal leszámolva végleg visszatértek (vagy inkább menekültek) a szülőföldjükre. Menekülés az Édentől … keletre.

* * *

Számomra egészen döbbenetes azt látni, hogy Európában – noha az információ itt pontosabb és teljesebb, mint az Egyesült Államokban, ahol a kormányzat kétségbeesetten igyekszik eltitkolni a valóságot a lakosság elől – mennyire nincsenek tisztában az amerikai helyzettel. Jelenleg ugyanis Amerika a legteljesebb lerobbanás állapotában van. A legvagyonosabb (és egyre vagyonosabb) osztályt, vagyis a lakosság 10-15 százalékát kivéve az amerikaiak a társadalmi és gazdasági összeomlás szélén állnak.

Milliók vannak vagy lesznek megélhetés és fedél nélkül. Egyes városok, és nem is a legjelentéktelenebbek, elvesztették lakosságuk háromnegyedét. Cleveland például egy fantomvárossá vált, ahol megszűnt minden „hivatalos” tevékenység. Az arizonai Phoenix gyakorlatilag szinte teljesen „eladó”, ahogyan sok más település Kaliforniában, Nevadában és máshol. Naponta autókaravánok rajzanak ki a városokból vidékre a karbantartást évek óta nélkülöző utakon és autópályákon. A repülőterek csaknem ugyanilyen állapotban vannak.

Biztonsági okokból járatokat szüntettek meg, a pilóták ugyanis nem hajlandók egyes repülőtereket igénybe venni. A „másodlagos” légi szolgáltatások egyre korlátozottabbak: a megbízható időjárás-előrejelzés és a madarak elleni védelem már a múlté, a kifutópályákat gödrök és gyomnövények tarkítják – egy olyan országban, ahol a repülés mindennapi szükséglet.

A tényleges (a vállalatok által a bankoknak átutalt) bérek 20-45 százalékkal csökkentek az elmúlt három évben anélkül, hogy ezt bárki is észrevette volna, mert az egyre nagyobb számú, könnyen osztogatott, feltöltött és újra feltöltött hitelkártyák vidáman kompenzálják ezt a „formalitást”, amelyet a tényleges bér összege képvisel a fizetési igazoláson: kevesebb bér, de több pénz – ezt akarja a nép. Az utóbbi öt évben folyamatosan nő a munkanélküliség, és a hivatalosan közzétett számoknak nincs jelentőségük az USA-ban. A 14 éves gyerekek, akik a felnőtteket helyettesítik a gyorséttermekben, garázsokban, boltokban, „felduzzasztják” a gazdasági számokat, miközben a „kis melókból” (magánembereknél végzett fusizásból) élőket és a munkanélküli segélyre nem jogosultakat (mivel hivatalosan sohasem dolgoztak) nem veszik számításba a statisztikákban, ahogyan a féligfelnőtteket (16-18 éveseket), akik hivatalosan 20 órát dolgoznak a különböző szolgáltatásokban 3 dolláros órabérért, az ideiglenesen munkát vállalókat, a reaktivált nyugdíjasokat, az illegális bevándorlókat sem.

Az Egyesült Államokban hivatalosan csak azok számítanak munkanélkülinek, akiket nem lehet elrejteni, és akik a nagy cégektől (Ford, GM, Microsoft és hasonlók) kerültek az utcára. Mindent összevetve ma a munkanélküliség az 1930-as évekhez hasonló: nem a hivatalosan bejelentett 7,2 százalékos, hanem legalább 20 százalékos – nem számítva a munkára kényszerült gyermekeket és 75 éven felülieket.

Az országban alig 15 év alatt 80 millió lakóházat húztak fel. Az átlagosan 200 ezer dollárt sem érő épületeket „csúcspontjukon” a tényleges értékük kétszeresére értékelték fel (ezért volt könnyű jelzálog alapú fogyasztási hitellel megterhelni őket a házépítésre felvett kölcsönön felül), és mindezt olyan háztartásoknál, amelyeknek a havi összjövedelme nem érte el a 2000 dollárt. A kezdeti „könnyített” törlesztést azután a változtatható kamatok és az ingatlanárak csökkenése következtében felváltotta a béreket meghaladó törlesztőrészlet.

Csak nevetek, amikor azt olvasom, hogy 2008 decemberében a régi ingatlanok adásvétele 6,5 százalékkal nőtt. Az a benyomásom, hogy az új kormány az elődeinél is jobb lesz… a statisztikák manipulálásában (pedig nem szerettem Busht). A régi (1985 és 2000 között épült) házak néhány hónap óta valóban kelendőbbek, mint korábban, de kik körében is? Egy biztos: a vevők nem amerikaiak, akiknek az ingatlanjait továbbra is lefoglalják a hitelező bankok, hanem külföldi befektetők (kínaiak, oroszok, arabok, franciák stb.) vagy egyéni vásárlók, nyaralónak és hétvégi háznak, vagy vállalatok (bankok), amelyek a jobb napok reményében az eredeti „értékük” 30-50 százalékáért vásárolják fel azokat.

Tavaly ősz óta a korábban az üzleti turizmusra specializálódott ügynökségek átváltottak az ingatlanlátogató turizmusra. Ha több is az eladás, ez a bankok és a kormány miatt van. Igen, az amerikai bankok ugyan csődben vannak, de a lefoglalt házakat bérbe adják azoknak, akik elvesztették a sajátjukat, gyakran a volt tulajdonosaiknak, és az állam is vásárol, azzal az ürügygyel, hogy az embereket mégiscsak el kell szállásolni valahol, emiatt csökken a házak száma a „hivatalos eladások” piacán, ami befolyásolja a statisztika számait.

(folytatjuk)