Mint az a lapmelléklet címlapsztorijának a bevezetőjében olvasható, „az Orit Szitruk, egy ciszjordániai telepes által létrehozott szervezet azt a célt tűzte maga elé, hogy megfélemlítse azokat a rendőröket, akik tagjai szerint erőszakot alkalmaztak a jobboldaliak evakuálása közben. A rendőrök egyike csak azt tette, amit a rendőriskolában tanítottak neki. Az ellene benyújtott panasz következtében mégis elbocsátották. És nem ő az egyedüli. Így működik a szélsőjobb megfélemlítési taktikája”.

A riport kulcsszava az elbátortalanítás. Mások inkább a megfélemlítés szót használnák a helyzet leírására. Itt azonban a szerepek felcserélődtek: a rendőrök nem a megfélemlítők, hanem a megfélemlítettek. Ez egy elszánt, jól szervezett, hatékony „megfélemlítési potenciállal” rendelkező és rendkívül motivált, hivatalosan az emberi jogok érvényesítésére létrehozott szervezet története, amelynek élén Orit Szitruk, egy hebroni 11 gyermekes családanya áll. Energikus fellépésének köszönhetően sok rendőr immáron kétszer is meggondolja, mielőtt erőszakot alkalmazna a törvénytelen ciszjordániai települések kiürítése során.

„Ez a szervezet rendkívül perverz módon működik”, panaszolja az eljárás alá vont rendőrök egyik ügyvédje. „A jobboldali tüntetőknek azt tanácsolja, hogy a megmozdulásokon személyi igazolvány nélkül vegyenek részt, ily módon téve lehetetlenné, hogy a rendőrség büntetőeljárást indíthasson ellenük. Az ő oldalukon álló fotósokat küldenek a tüntetésekre, hogy megörökítsenek minden összecsapást a rendőrök és az aktivisták között, és utóbb panaszt tehessenek. Részt vesznek a rendőrök bírósági tárgyalásain, és a vádlottak elítéltetése végett ellenőrzik, hogy a vádhatóság valóban jól végzi-e a dolgát. A Legfelsőbb Bírósághoz fordulnak, ha a hatóságok nem úgy lépnek fel a rendőrök ellen, ahogyan szerintük kellene. És az utolsó találmányuk: kártérítést követelnek a rendőröktől, amelyet azoknak a saját zsebükből kell kifizetniük. Mindennek nagyon világos a célja: elbátortalanítani és megijeszteni a rendőröket, hogy a következő tömegoszlatás vagy kiürítés során ne merjenek fellépni ellenük. Internetes oldalaikon közzéteszik azon rendőrök nevét, fényképét és lakcímét, akik szembe mertek velük szállni, ami félelmet és zaklatást vált ki, beleértve a rendőrök családtagjait is.”

Orit Szitruk mindezt nem tagadja, éppen ellenkezőleg: büszke az általa vezetett szervezet tevékenységére. „A rendőrök félelme a legvalóságosabb dolog”, mondja elégedetten. „Ez a legbiztosabb jele annak, hogy az elbátortalanítás működik”. Van egy másik célja is: „Azt akarom, hogy az a tüntető, aki megsérül a rendőri erőszak következtében, tudja, hogy van valaki, aki törődni fog vele. Azt akarom, hogy tudja, ha megsérül, meg fogja kapni azt az anyagi kárpótlást, amely megilleti.”

A Judea-Szamariai Emberi Jogi Szervezet által tanúsított rendkívüli eltökéltséggel szemben a rendőrök ügyvédei habozást és gyöngeséget tapasztalnak a rendőrség oldalán. „A rendőri vezetés tart a sajtó és a parlament bírálatától, inkább az alárendeltekre hárítja a felelősséget, és a mundér becsülete védelmében azt állítja, hogy csak egy túlbuzgó kisebbségről van szó. Az elszigetelt rendőrt, akit bepanaszolnak, a hivatalos rendőri hierarchia megfedi, […] és ha végül a rendőrt kártérítésre kötelezik az erőszak áldozatával szemben, mert a bíróság úgy dönt, hogy túlzott volt az erőszak, akkor a saját zsebéből kell fizetnie”, mondja az egyik védő. Egy másik hozzáteszi: „Ha egy rendőrt azzal gyanúsítanak meg, hogy abnormális erőszakot alkalmazott, a rendőrség nem veszi számításba az ártatlanság vélelmét, és sürgősen felfüggesztik, sőt elbocsátják az illetőt.”

Orit Szitruk egyébként a hebroni háza konyhájából irányítja szervezetét, amelyet hazai és külföldi adományozók finanszíroznak. „Megpróbáltunk olyan konvencionális módszerekkel fellépni a rendőri erőszak ellen, mint amilyen a rendőrség belső vizsgálati szolgálatánál tett panasz, de kiábrándultunk ezekből a módszerekből. E szolgálatok rendelkezésére álló jogi lehetőségek elégtelenek. […] Elhatároztuk tehát, hogy más módszereket választunk, köztük olyanokat, amelyekkel segítjük a rendőrségi vizsgálatokat a rendőrök elleni bizonyítékok összegyűjtésében (fényképészek és videósok, akiket a terepre küldünk vagy egy általunk létrehozott bűnügyi személyazonosító laboratórium). Az amónai nagy evakuálásban több ezer rendőr vett részt. Közülük minden második nem hordott azonosító feliratot, amely pedig kötelező lenne. A vizsgálóbizottságnak nem sikerült azonosítania őket. Laboratóriumunkban kifejlesztettünk egy különleges technológiát a rendőrök azonosítására parányi, de pontos jelek alapján. […] Képesek vagyunk azonosítani az amónai erőszakoskodásért felelős rendőrök nagy részét.”

A rendőri vizsgáló szervekkel való együttműködésen kívül Orit Szitruk szervezete más technikákat is kifejlesztett a rendőrség elleni háborújában. „Itt van a kártérítések csapása. Anyagi igényekkel lépünk fel azokban az esetekben, amikor kárt okoztak a tüntetőknek, és majdnem minden esetben történt károkozás. Eddig több mint negyven esetben nyújtottunk be kártérítési keresetet rendőrök ellen.”

Izraelben tehát – szó szerint is – egyre kevésbé lesz kifizetődő a rendőrök számára a tüntetők bántalmazása. Orit Szitruktól tanulva talán nálunk is hasonló eredmény érhető el. Dialektikusan szemlélve a dolgokat, ha a tüntetők ellen alkalmazott brutális rendőri taktika és a bevetett eszközállomány egy része is (vízágyúk) Izraelből származik, akkor a velük szembeni hatékony védekezés módszereit is onnan kell importálni. Az efféle „izraelikumokra” mindig vevők vagyunk. Különösen március 15. előtt…

Ceterum a kommunizmus százmillió ember haláláért felelős.

Gazdag István