Az elmúlt évtizedben körberajongott, állítólag sokat olvasott Márai Sándor rühellte a váteszeket. Ezért rá nem is igen illik nemzetmentő céllal hivatkozni. Az utóbbi húsz évben azért többször idéztek tőle egy igencsak váteszinek bizonyult gondolatot. Ami körülbelül úgy szól, hogy a kommunistákkal majd akkor lesz igazán nagy baj, mikor már csak a rablott holmit viszik, lopják. És ezt Márai még a „kommunizmus virágzásának” idején fogalmazta meg. Vajon honnan tudta? Valószínűleg az ilyen előrelátáshoz kell vátesznek lenni, vagy csak a kommunistákat ismerőnek. Mert mit látunk leginkább az elmúlt hét évben is? Minden irányú folyamatos lenyúlást a részükről.

Miközben rendületlenül hazudnak továbbra is. És mindezt meg lehet csinálniuk még ma is. Nincs, aki megállítsa őket. És olyan pofátlanok, hogy szó szerint mindent akarnak. Felfogásuk mára már áthatja a társadalom legszélesebb rétegeit. Mivel pedig a magyarországi kommunizmust jórészt mindig is gyökértelen alakok képviselték, ezért még a más volt kommunista államokra jellemző „nemzeti minimum” elfogadása is idegen tőlük.

Persze e mai helyzetért hibás a másik oldal is, hiszen kezdettől fogva partnerként kezelik őket. Olyan embereket látva bennük, akiknek lehet adni a szavára, érdekli őket a nemzet, a társadalom ügye.

Nem volt elég okulásként polgárainknak az előző negyvenöt év, az utóbbi tizenkilenc se józanított ki még sokakat belőlük. A polgári oldal, mely állítólag oly nagyon lelkesedik Máraiért, talán tudatlanságból vagy gyávaságból, de bedőlt nekik. Elhitték róluk, hogy „európéerek”, hogy demokraták, hogy ők is a nemzet részei.

Jellemző, hogy polgáraink a parlamentben soha se határolódtak el tőlük semmiért se, csak az általuk időről-időre kitalált „fasiszta, rasszista, antiszemita” veszélytől. Ezért nem lettek a kommunisták felelősségre vonva gaztetteikért se. A polgári oldal a kommunisták rendkívül képlékeny mindenkori értékrendjét rendszeresen elfogadta, elfogadja mérceként, még saját magára nézve is. Annyira, hogy hosszú évek óta már véletlenül se nevezik ezt a hordát kommunistának, hanem szocialistának meg liberálisnak.

Az ugyanis sérti azok kommunista érzékenységét, amire a polgári oldal együttérzőn vigyáz. Ezért fasisztáznak nálunk még a polgári oldalon is, ha valami legszörnyűségesebbet akarnak mondani, ahelyett, hogy kommunistáznának, utalva az elmúlt száz év legaljasabb ideológiájára, hatalomgyakorlására. De ők „a békesség kedvéért” ma is folytonosan inkább alkalmazkodnak, leszalámizzák magukat annak rendje s módja szerint, mint annyiszor az elmúlt hatvanöt évben.

Azt hitték, és sokuk még mindig hiszi, mint egykor Antall József, akinek mikor szóltak, hogy lopnak a kommunisták, kisajátítják a nemzeti vagyont, csak annyit válaszolt, hogy nem baj, csak tegyék. Ha majd gazdagok lesznek, akkor ők is a polgári oldalt, „minket” fognak erősíteni. Mert, mint tudjuk, Marx szerint a lét határozza meg a tudatot.

Magyarország ma a kommunisták folyamatos gaztettei miatt olyan katasztrofális morális és gazdasági helyzetben van, hogy csak egy, az egész társadalmat érintő katartikus megújulás mentheti meg. Ennek pedig az alapja egy megkésett, de valódi rendszerváltás végrehajtása lenne, aminek elsikkasztásában annak idején, az önmagukon kívül soha senkit se képviselő ellenzéki kerekasztal tagsága tevékenyen segített a bűnösöknek. Ezért vezették be például a polgári oldalon húsz éve a „méltóságteljes tüntetés” kifejezést és gyakorlatot.

Mert ők majd úgymond letárgyalják a rendszerváltást a kerekasztalnál. Ezért nem kell a „balhé”. Ezért nem tetszettünk forradalmat csinálni, Antall úr. Holott méltóságteljes tüntetés nincs, csak dühös és türelmetlen van. Méltóságteljes csak a halotti menet. Ezt gyakoroljuk húsz éve. A majd remélhetőleg bekövetkező választási győzelemnek, azon szükségszerűen túl lépő rendszerváltásnak a legteljesebb elszámoltatással, felelősségre vonással kell társulnia. És ebben az esetben nem lenne szabad a tettesek közül senkinek semmilyen indokkal egérutat biztosítani.

A nemzet elemi érdeke megtalálni az elmúlt hatvanöt év felelőseit, haszonélvezőit és azok a legkeményebben elszámoltatandók.

Nem lehetnek mentő körülmények, ombudsmanok, európai törvények, alkotmány, stb. Felelősségre kell vonni, mint elévülhetetlen népellenes bűnöket elkövető gyilkosokat, szemkilövőket, tolvajokat, hazug újságírókat. Ezt kívánja a nemzet nagy része, annak igazságérzete.

És a védelmükre majd nyilvánvalóan fellépő jogi szőrszálhasogatókat is mint cinkosokat kell kezelni. És vagy lesz egy ezt felvállaló s gyorsan megvalósító, választást nyerő politikai erő, mely elindíthatja hazánkat egy emberi élet felé, vagy borítékolható, hogy „ezek” 2014-ben visszajönnek, és folytatják, ahol abbahagyták. S hogy ezek még ma is hosszú távra készülődnek, azt jól mutatja a maga kacskaringós útját járó Tamás Gáspár Miklós nevével jelzett új baloldali párt alakulása, mely a kommunistáktól a feministákig (értsd: a társadalom szemetét mint biztos bázist) az SZDSZ mintájára , mint „nem kompromittált” erőt, újra össze akarja gyűjteni.

Megalapozva ezzel azt, hogy e kártevők mostanság várhatóan bekövetkező választási veresége is elősegítse visszatérésüket a hatalomba.