Az elmúlt hetekben ismét előkerült az írott sajtóban mint örökzöld téma Teleki Pál halálának ügye, világszövetségi szinten még konferenciáztak is róla. Az álkérdés ennek ellenére hatvan-egynéhány év után is kérdés maradt a szakemberek többsége számára. Vagyis még mindig „nem tudjuk”, hogy öngyilkos lett-e Teleki vagy meggyilkolták? E vitában mindkét oldal leginkább közvetett bizonyítékokat sorol fel vélt igazsága indoklására, illetve azt alátámasztó teóriákat állít elő. Nem nagyon tudott dolog, de azt, hogy Teleki Pált a németek gyilkolták meg, az angolszász sajtóban először (1941. április 5-én) Habsburg Ottó nyilatkozta le, aki nyilván rendkívül jól tájékozott Washingtonban magyar ügyekben… „Tudomásom van róla, hogy Hitler rendeletére gyilkolták meg” (mármint Telekit) – mondta Habsburg Ottó az amerikai lapoknak. Sajnos az angolszász érdekeknek már akkor is megfelelni akaró örökös trónörökösünk azóta se hozta elő e kérdésben a bizonyítékait. De talán még meg lehetne kérdezni tőle… Viszont tudni kell, hogy Habsburg Ottó mindvégig gyűlölettel viseltetett Horthy, illetve Teleki iránt, hiszen őket hibáztatta, és nem a antantot (!), amiért apja puccsa nem sikerült. A Horthy-korszak külföldön oly céltudatos lejáratói pedig nemcsak a baloldaliak, hanem a vereségükbe beletörődni nem tudó, akkoriban igen befolyásos legitimisták is. Erről manapság megfeledkezünk, főleg azért, mert ma már nincs számottevő szerepük. Elgondolkodtató az is, hogy mai szakembereink a magyar történetírás egyik legjelentősebb alakjának, az akkoriban abszolút bennfentes kortárs, Padányi Viktornak a Teleki-üggyel kapcsolatos írásait se említik. Mert azt, hogy ilyen tájékozott és elfogulatlan szakemberek azokat nem ismerik, arra gondolni se merünk. Pedig Padányi több szempontból is szinte aduász lehetne ebben az álvitában.

Egyrészt, mert minden írása rendkívül precíz, megbízható, másrészt mert a kérdéses időpontban az akkori magyar hatalom legbelsőbb köreihez tartozott. Vagy is ott volt közöttük. Nem levéltári kutatások alapján vannak tehát az elsőrendű tapasztalatai. Ma is közismert akkoriban szoros kapcsolata Imrédy Bélával, de a Telekit követő történészkolléga, Bárdossy Lászlóval is.

De mit is ír Padányi Teleki öngyilkosságának okáról, itthon is többször megjelent nagy műve (A nagy tragédia ) második kötetének 97. oldalán? Talán mindenekelőtt el kellene előbb olvasni a kérdés iránt érdeklődőnek az egész könyvet. Már csak azért is, mert a könyv mindmáig egyedülálló elemzés magyar szerzőtől a XX. század első felének európai történelméről, annak a züllési folyamatnak a sokoldalú bemutatása, mely Európát ebbe a mai szerencsétlen, másodrendű állapotába, a pusztulás, az eljelentéktelenedés útjára sodorta. Amiből tehát a kort lehetne jobban megérteni. Nem a mai rögeszméket önigazolásul visszavetíteni.

Egyébként nem csak A nagy tragédiában írt Teleki öngyilkosságáról Padányi Viktor. Külön, igen alapos elemző tanulmánya is megjelent e kérdésről „Teleki tragikus halálának háttere” címmel 1956. szeptember 20-án a Sao Paoló-i Magyar Egység c. lapban. Padányi ebben az elemzésben az akkori londoni magyar nagykövet, Barcza György Telekihez küldött jelentéseit vizsgálta. És kimutatta, hogy Barcza rendszeresen meghamisította a mindenkori hivatalos angol álláspontot Magyarországgal kapcsolatban. Tehát például amikor egy Jugoszlávia elleni német katonai átvonulást érintő, azt engedélyező magyar döntést az angol kormány úgy kommentált, hogy az negatívan érintheti az angol–magyar diplomáciai kapcsolatokat, esetleg meg is szakíthatják azokat, azt Barcza úgy adta tovább Teleki Pálnak, hogy Anglia hadat üzen Magyarországnak, ha átengedjük a németeket Jugoszlávia ellen. Vagyis egy Barcza, illetve megbízói által rendszeresen manipulált helyzetbe hozott Teleki Pál ilyen körülmények között hozta végzetes döntését. Hiszen ő úgy látta, hogy Magyarországot háborúba sodorta az angolszász hatalmakkal, amit mindenképpen el akart kerülni. Figyelemreméltó, hogy szakembereink annak se tulajdonítanak semmi jelentőséget, hogy Teleki utódja, Bárdossy László hivatalba lépése után azonnal hazarendelte és le is csukatta Barczát. Márpedig nagyköveteket ok nélkül abban az időben nem csuktak le. Nagyon komoly oknak kellett ott lennie.

És ha nem ez volt az, akkor mi? Erre sincs válasz. Bárdossy nyilván összes mai történészünkkel szemben jobban volt informálva elődje halálának okáról, és Barcza tevékenységéről. Barczát aztán Horthy – talán befolyásos angolbarát környezete nyomására – hamarosan kiengedte, aki nem sokkal ezután külföldre, (na hová?) Angliába szökött és végig az akkori Magyarország ellen bujtogatott. Horthy Miklós e lépé sé ről talán akkor egyeztetett miniszterelnökével, hiszen egyiküknek se volt érdeke tovább feszíteni a húrt Angliával. Ezért egy csaló, leleplezett diplomata elengedése nem tűnt komoly áldozatnak.