Az őszödi beszéd emléke
Van, aki nem emlékezik ezekre a szavakra?
„Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, minthogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.”
Vagy ezekre?
„Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. […] Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen…”
Igen, az őszödi Böszme szavai ezek. Egyébként aztán mégis volt tovább, bár a folytatás pokoli lett. Valakik szeptember közepén nyilvánosságra hozták ezt a minősíthetetlenül aljas szöveget, az emberek felindulásukban az utcára tódultak, a tódulásból tiltakozási hullám lett, majd mindjárt másnap meglehetősen zavaros hátterű székházostrom, aztán a rendőrök és a csuklyás fiatalok véres fogócskája a pesti utcákon egészen október 23-ig, amikor az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára készült az ország. Ismerjük a fejleményeket, a Gyurcsány-pribékek rettenetes bosszút álltak az ’56-ra emlékezőkön. Vér, sebesülések, összevert, könnygáztól fuldokló emberek, vadállatként tomboló rendőrök…
A Demokratában Hernádi Zsuzsa írta meg utóbb, hogy a budapesti négyes metró szerződéseinek kifogásolt tételeiből, amik 166 milliárdra rúgnak, érdekes módon 147 milliárdot éppen 2006 első felében írtak alá. Hirtelen értelmet kapott a zavaros história. A csupán egy százalékkal Demszky mögött befutó Tarlós István, ha nincs az őszödi beszéd nyomán kirobbant háborús hisztéria a szélsőjobb tevékeny közreműködésével, akkor már 2006-ban biztosan nyer, és ha nyer, egyúttal többséget szerez a Fővárosi Önkormányzatban. És aztán rálát ezekre a vitatott szerződésekre. De nem így történt, és az idő az ügyesek számára meghozta a büntetőjogi elévülést…
Ez a történet egyik tanulsága. A másik pedig az, hogy a pesti utcán ötven év után ismét folyt a vér, és ez nem zavarta sem az akkori balliberális kormányt, sem az Európai Unió vezetését. Valahogy nem voltak képesek meghallani a magyar uniós parlamenterek segélykiáltásait, pedig ők mindent megtettek, emlékezzünk csak Morvai Krisztinára.
Akkor valahogy nem rettegett az unió attól, hogy megismétlődik a múlt, és a magyar demokrácia ismét diktatúrába fullad. Az sem zavarta az uniós vezetőket, hogy a Gyurcsány-kormány nem hirdetett rendkívüli helyzetet, ami esetleg feljogosíthatta volna a kemény rendőri fellépésre. Egyszerűen csak hadüzenet nélkül rárontott saját nemzetére.
Valahogy az az ember érzése, hogy a balliberális hatalomnak nem is az a baja, hogy az Orbán-kormány diktatúrára készülne, hanem éppen ellenkezőleg, az a gondjuk, hogy virágzik a demokrácia. Csak éppen nem olyan, amilyet ők egyedül elfogadhatónak tartanak. Ezért kísérleteznek újra és újra, immár évtizedek óta a társadalmi béke felrobbantásával, mert valójában a káosz a céljuk, egy olyan infernális állapot kierőltetése, ami például Ukrajnát tette tönkre, ahol a kirakatban persze nagyszerűen működik a demokrácia intézményrendszere, még fékek és ellensúlyok is vannak. És legfőképpen a csodálatos termőföld…