Minden hétre esik valami szörnyűség, valami borzalom, valami, ami tönkreteszi az életünket. Valami, amitől nem indul a lift, elpusztul a Mirci cica, de legalábbis mind meghalunk. Vagy ha ezek közül egy sem, akkor legalább annyi, hogy a tömegnek legyen lehetősége felháborodni, és ezt a morális felháborodást pajzsként, paravánként maga elé tartva virtuálisan lincselni. Mert a lincselés elemi, ősi, belénk táplált ösztön. Csak a legkiválóbbak vonják ki magukat és undorodnak tőle, tudták annak idején Rómában is, hogy milliós tömegnek vér kell, cirkusz, gladiátorjáték és a tudat, hogy dönthet halálról és életben maradásról.

Hirdetés

Orbán Viktor borostás. Most ez a borzalom. Megismétlem: bo-ros-tás. Értik? Nem vagdosta le az arcán a szakállkezdeményeket, és így készült róla fotó. Ez akkora dolog, hogy tucatjával hozták le a hírt az ellenzéki lapok, tucatjával tudósították a lelátón ülőket, hogy most erre kell köpni, okádni, sarat dobálni, ez az indok, amiért a pusztulását és kínhalálát kell követelni valakinek.

„Borostásan, napszemüvegben fotózták le Orbán Viktort Horvátországban” (Telex) „Az isten háta mögötti Zaklopaticában kapta el Németh Zsolt az ősz borostás Orbán Viktort” (444.hu) „Orbán Viktor most szakállban bújt el a világ elől, itt egy fénykép róla” (Népszava).

Elbújt. Biztos rosszban sántikál. Ennek az is bizonyítéka, hogy nem borotválkozott. Borostás. Borostás a miniszterelnök, miközben nyaral. Ez döbbenet. És persze a tömeg boldog és beindul. „Ujj! Ilyen sapkát télen szoktak hordani” – kommenteli Dorottya, és kitesz vagy kilenc röhögős fejet. (A röhögős fej a győzelem mértékegysége. Ha nincs érved, tegyél röhögős fejet, és győztél. Minél több röhögős fejet teszel, annál nagyobb a győzelem.) Bár megértem, ez így cseppet sem haladó. Ha olyan fotó készülne a miniszterelnökről, ahol bőrtangában táncolna egy rúdon, vagy lengetné a szivárványos zászlót, biztos ellepnék a posztokat a szívecskék, mint padon felejtett szendvicset a legyek.

Korábban írtuk