A részletekre érzékeny világsajtó közölte továbbá, hogy a négy és fél méteres tigriscápát a művész Ausztráliában vásárolta hatezer fontért, ami szintén szép pénz, de mégis sokkal kevesebb, mint az az ötvenezer font, amennyiért a Saatchi nevű műgyűjtőnek – miután formaldehiddel teli akváriumba pottyantotta – elpasszolta a cápát.

Meglepő módon a jelek szerint a legjobban mégis ez a Saatchi járt, aki – nem tudni mi okból – tizenöt évig aszalta a cápát, majd továbbadta Cohennek 6,25 millió fontért. Ez 2,2 milliárd forint volna, ha beváltanák. Úgy tűnik azonban, hogy ez a Cohen nevű alak sem bolond, mert iszonyúan sok pénze van, ugyanis mint megtudtuk, tavaly egy aukción kis híján húszmilliárd forintnyi összegért vette meg Picasso Fiú pipával című képét. A jelek szerint a kalandban a cápa járt a legrosszabbul, bár tagadhatatlanul híres lett.

Az ember elképzeli Cohent, amint otthon ül a nappalijában. A régi akváriumát, amiben még élő piranhák úszkálgattak, kidobatta és a helyére a formaldehiddel teli akváriumot helyeztette a döglött cápával. Szemben vele a másik falon Picasso fiúja pipázik. Ül Cohen a nappalijában és nézeget. Először a kétmilliárd-kétszázmillió forintos döglött cápáját nézegeti. Ahogy ott lebeg a formaldehidben. Nyilván nagyon szépnek látja, ami ennyi pénzért el is várható. Aztán elfordítja fejét és a majd húszmilliárd forintos pipázó fiú képét nézi. És elgondolkodik a művészet végtelen mélységein és magasságain. Vajon melyiket látja szebbnek? A több mint kétmilliárd forintos cápát, vagy a majd húszmilliárd forintos pipázó fiút? Súlyos kérdések ezek.

A termékeny Damien Hirst egyébként más jeles művet is alkotott. Eladott például másfél millió fontért korábban egy ugyancsak formaldehidben úszó disznót is. Hogy a disznó mit keres az akváriumban, arra a világsajtó nem adott magyarázatot, de bízzunk benne, hogy a művészettörténet egyszer majd erre is rávilágít. Addig azonban talán biztatnunk kellene a hazai kortárs művészeket, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetére való tekintettel alkossanak hasonlóan értékes műveket.

Akvárium nálunk is van és az uniós piacokon kellő mennyiségű formaldehidet is be lehet szerezni. Állat is volna hozzá. Itt van mindjárt a szarvasmarha. Arra mifelénk már amúgy sincs szükség, mióta, hála az uniónak, hazánk is Kínából szerzi be literenként negyven fillérért a kohósalakból és elhasznált műanyag palackokból desztillált, alacsony zsírtartalmú és alig mérgező úgynevezett ivótejet. Úgyhogy a maradék szarvasmarhákat aránylag olcsón be lehetne szerezni.

Mennyit érhet egy marha a formaldehidben? Művészi értékét óvatosságból a disznó és a tigriscápa közé tenném, de oly módon, hogy az ára inkább a disznóéhoz legyen közelebb. Legyen mondjuk az ára csak kétmillió font. Az úgy 650 millió forint körül jár. De mivel a mi művészeink egész marhagulyát is formaldehidbe tudnának tenni, annyira nincs ára a szarvasmarhának, adhatnánk árkedvezményt, mondjuk ötvenszázalékosat. Az már elég szép engedmény. Szerintem a világ műgyűjtői buknának rá. Ekkor tíz marha úgy hárommilliárdot, száz marha harmincmilliárdot, ezer marha háromszázmilliárdot, tízezer marha már háromezermilliárd forintot hozna az államkassza konyhájára, ha jól számolok.

Mert el ne felejtsem, ezt a bomba üzletet a nagyeszű Gyurcsány Ferencnek szeretném felajánlani, aki, mint mondotta volt, ért az üzlethez. Ezzel a formaldehid ügylettel kettős haszon volna. Egyrészt megszabadulna a magyar réteken és legelőkön itt-ott még mutatóban fellelhető szarvasmarháktól, másrészt egy csomó pénzt kereshetne. Háromezermilliárd forint azért nem kis pénz.

Lehetne például adni annak az elázott kis Mátrakeresztes falunak belőle úgy mennyit is? …na jó, annyit nem, de mondjuk úgy… ötmilliót. Harmincötöt már adott, pedig nagyon fájt, most még adhatna ötöt, és akkor lenne negyven. Az szép kerek szám. Semmire sem elég, de lehetne róla beszélni az új Büszke vidék, sikeres Magyarország elnevezésű szocialista programban. Ahogy én Gyurcsány Ferencet ismerem, az ő sebes észjárásával már azt is tudja, mit és mennyiért lehetne még formaldehidbe tenni. Mi az hogy! Nagyon is.