Címek

Van egy ismerősöm, aki a Motörhead bakelitkiadványait gyűjti. Na, nem úgy, hogy megvásárolja és felteszi a polcra. Dehogy. Azt csak az amatőrök csinálják. A kezdők. A vizesnyolcasok. A profi gyűjtő olyan, mint ez az ismerősöm, akinek ugyanabból az albumból van vagy húsz, mert mindegyik más és más kalózkiadás, és a hátsó borító nem ugyanaz az amerikai nyomásnál, no meg a picture disc. Ja, hogy nem hallgatja, mert kopik? Az természetes.

Igazi gyűjtő birtokolni akar valamit, hallgatni ott a YouTube.

Mondjuk ez az ismerősöm legalább nem aggat magára címeket, mint a Motörhead kiadatlan kalózfelvételek királya és örökös ura. Ez javára írandó.

Nem tudom, én milyen jelzőket aggathatnék magamra, amiért Steiner Kristófot olvasom a Facebookon, de azt tudom, milyen címet aggat magára Steiner Kristóf.

„Buddhista családban nevelkedett, roma, sváb és lengyel felmenőkkel rendelkező férfi vagyok, a férjem pedig egy portugál–török és erdélyi származású, Izraelben született zsidó, és Görögország egy arvaniták leszármazottjai által benépesített félszigetén élünk.”

Na, ezt überelje bárki!

Ez olyan, mint amikor egy uralkodónak sorolják a címeit. Ebből is látszik, mi ma a menő. Mit tekint értéknek a korszellem. Régen alsó és felső, ilyen meg olyan főherceg, ma meg ez.

Olvastam, hogy amikor II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, az egyik kolostorban egy szentképre akadtak. Ezzel az ajánlással: „A leghatalmasabb, legyőzhetetlen Jézus Krisztusnak, a mennyei seregek öröktől fogva megkoronázott császárának, a földkerekség választott halhatatlan királyának, a Szent Római Birodalom egyedüli főpapjának, a lelkek érsekének, az igazság választófejedelmének, az erény főhercegének, Betlehem hercegének, Jeruzsálem hercegesített grófjának, Názáret bárójának, a Pokol Kapui lovagjának stb.” Ezzel Jézus Krisztust besorozták az osztrák császár alattvalójául, mert Jeruzsálemnek csak hercegesített grófja volt, amaz pedig királya.

Nos, nem tudom melyik pofátlanabb, József-e vagy a Kristóf.