Íme, lassan eltelik az óesztendő, s még mindig nem sikerült a kérdésre markáns és félreérthetetlenül nyilvános, ha szabad így fogalmaznunk, konszenzusos választ találni. Sejtések vannak, akadnak, akik határozottan állítják – természetesen csak szűkebb körben –, hogy ők igenis tudni vélik, ki az a Feri, ám a kérdés, hogy úgy mondjuk, még ott úszik a levegőben, s több mint valószínű, hogy átleng az új esztendőbe is.

Ami pedig Gyurcsány Ferencet illeti, a jelek szerint ő is lebeg, miként az iménti kérdés, s egyre többek egyre csekélyebb örömére átleng biz ő is az új évbe, bár ami azt illeti, s nem szeretném itt most az olvasót hat év reménytelen reménykedés után egy újabb reménysugárral áltatni, de ebben igenis van valami, szóval könnyen lehet, hogy ez a lebegő állapot állandósul nála…

Gyurcsány Ferenc évzáró akciója, ahogy találkozóra hívta Orbán Viktort, az ellenzék vezérét, miközben tökéletesen tisztában lehetett azzal, hogy Orbán egészen biztosan nem fog egy asztalhoz ülni az őszödi mesemondóval, az emberben nem alaptalanul kelti azt a képzetet, hogy a táncos léptű miniszterelnök fejében már megszületett egy grandiózus finálé forgatókönyve. A magányos hős elvonul…

Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretne miniszterelnök maradni, s még azt sem, hogy nincs már ellopható érték semmi e hazában, mert példának okáért itt van mindjárt tízmillió szabad ember, kiket rabszolgának gond nélkül lehetne privatizálni, tehát hiba volna azt hinnünk, hogy Fleto barátunk feladta, de hogy a számtalan lehetséges forgatókönyv sorában előre került egy boldog vég-szerű finálé vágyképe, az bizonyos.

Az a tény, hogy Gyurcsány nem óhajtotta magát a törpére aszalódó európai uniós MSZP-parlamenterek listavezetőjének jelölni, holott ez egy ötéves jól fizetett emigráció esélyével kecsegtette, s öt év alatt a hálás nemzet oly sokat felejt, arra is utalhat, hogy nem meri az országot tartósan magára hagyni, mert mi van, ha nem csupán kérdések hangoznak el, amíg távol van, de válaszok is érkeznek rájuk. Kíméletlen, a jog erejével lesújtó válaszok, amelyek elől nem lehet elmenekülni.

Okos ember, ha nem képes ellenállni az árnak, idejében csónakot ragad és sodortatja magát, hátha így sikerül biztonságba jutni. A magyar gazdaság mélyrepülése még csak elkezdődött, de máris nyomasztóan érezteti hatását, pedig a jövő év tavaszára, amikor elkezdődik az europarlementer-választás kampánya, tetőzni fog, s az MSZP-nek nemcsak azzal kell majd szembenéznie, amit már most látnak, hogy fele-harmada annyi képviselőjük lesz, mint ma van, de az is reális lehetőség már, hogy úgy, ahogy van, elsöpri őket a népharag. Amit a gazdasági válság miatt egy év alatt már nem lehet megfordítani…

Így hát nem életszerűtlen, bár Gyurcsány Ferenc esetében biztosra szinte semmit sem vehetünk, mert pillantása fürge és átható, s a legkisebb rést is észreveszi, amin át kimenekülhet a történelem szorításából, de mégis elképzelhető, hogy amennyiben nem talál menekülőutat, saját maga áll a lázadók élére, mint Demszky Gábor, aki együtt tülkölt Pesten a kátyús utak miatt tiltakozó autósokkal, holott tőle rohadtak szét az utak, s a nemzeti összefogás érdekében benyújtja lemondását… Mert így talán megúszhatja. Gondolja ő.

Bencsik András