A megelőzés régi haditrükk. Tanítják minden katonai akadémián. Lényege, hogy még mielőtt egy elkerülhetetlen esemény bekövetkezik, olyan kontraeseményt generáljunk, ami a többieket meglepi, mely által a végkifejlet számunkra kedvezően alakítható. Egy év múlva országgyűlési választás, idén nyár elején uniós választás lesz. Mindkettő a baloldal elsöprő vereségét ígéri. Ezt kívánja Gyurcsány megelőzni.

A most kilátásba helyezett bűnbakkormány létrehozásának egyetlen célja az MSZP kimenekítése a romok alól, idő nyerése, és ez idő alatt minden eszközzel a Fidesz előnyének jelentős mértékű csökkentése, hogy megússzák a számonkérést. Ahogy a politikai vizesnyolcasokból verbuválandó „nemzeti kabinet” (lesz egy-két alacsony árfekvésű áruló a polgári oldalról is) sorra vezeti be majd a megszorításokat, rugdossa ki emberek tízezreit, úgy fordul a gyorsan felejtő társadalom dühe a bűnbak-kormány felé. „Mi jót akartunk, de ez a kormány mindent rosszul csinált” – mondja majd Gyurcsány.

– „Emlékezzetek vissza, ennél mi jobbak voltunk!” – És félő, hogy sokan lesznek, akik jövő ilyenkorra így fognak emlékezni, mert a kollektív emlékezet csak fél évre nyúlik vissza.

Új megelőző manőver kezdődött. Az a tény, hogy a miniszterelnöki villát és a Parlamentet kordonnal vette körül a rendőrség, arra figyelmeztet, hogy a klán több pályán kíván játszani, elképzelhető, hogy megfelelő provokációkkal csatába hívják az utcai harcosok mára meglehetősen leamortizálódott seregét, hiszen egy ügyesen kirobbantott székházostrom vagy valami hasonló most sok zavart tudna kelteni, s ha valamire szüksége van a ballib tábornak, az az utcai káosz.

Ha 2006-ban a polgári oldal higgadt tudott volna maradni, akkor Budapesten most Tarlós István a főpolgármester és a jobboldal van hatalmon, és alighanem már túl lennénk az előrehozott választásokon. Most hasonló a játék. Vagyis, uraim és hölgyeim, nyugalom. Ugyanakkor a Fidesz most nem maradhat tétlen és főleg nem engedheti meg magának a mellébeszélést.

Súlyos hiba az előrehozott választások emlegetésekor arra hivatkozni, hogy az európai parlamenti választásokkal együtt ez olcsóbb, ugyanis az emberek nem hülyék. Pontosan tudják, hogy Magyarország legfőbb gondja nem az, mennyibe kerül egy választás, hanem hogy ez a rablóbanda a „lehet, hogy nem erkölcsös, de jogszerű” elv alkalmazásával éppen ki akar bújni a felelősség alól.

„Most elkapjuk őket!” Ez az az üzenet, amelyet a társadalom a Fidesztől már rég óta vár. Hogy ezt miképpen lehet kivitelezni, arról talán nem e hasábokon kell elmélkedni, de azért egy emlék idekívánkozik.

Volt rá példa, hogy a köztársasági elnök azért akadályozott meg egy fontos közjogi aktust, mert bár jogszerű volt, ő erkölcsbe ütközőnek találta. Göncz tagadta meg így a médiaalelnökök kinevezését. Az akkori alkotmánybírósági határozat szerint (48/1991) az államfő ugyanis megtagadhatja egy kinevezés aláírását, ha „alapos okkal arra következtet, hogy a javaslat teljesítése az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná”.

Ez azért aktuális, mert azóta tudjuk, az elnök egyenlő demokrácia.

Bencsik András