Hogy tudta megcsinálni? Mit kezd vele? Az árnyalt gondolkodásra képes olvasó természetesen tisztában van azzal, hogy Gyurcsány Ferencnek ez nem sikerült volna, ha nincs az SZDSZ. Sólyom László nem a szocialisták ügyetlensége folytán győzte le Szili Katalint, amint azt nem tudni, mi okból, a sietve ritmust váltó fősodratú sajtó igyekszik elhitetni, hanem azért, mert az SZDSZ így akarta. A 178 szocialista parlamenti képviselő semmilyen módon sem lett volna képes a minimálisan szükséges 184 szavazat előteremtésére… bár láttunk már ilyen csodát… kék cédulákkal… de az régen volt.

Szili Katalin elnökké választásához tehát a szocialista frakciónak a saját száz százalékán túlmenően további, minimálisan hat szavazatra volt szüksége. Innen. Onnan. Ne gondoljuk, hogy nem tudnak számolni. Azt se gondoljuk, hogy nem előzték meg az MSZP döntését, miszerint kiáll Szili mellett, előzetes egyeztetések a hat szavazat bebiztosítására.

Sólyom László győzelméhez két dolog kellett. Először is kellett az esély, amit az SZDSZ távolmaradása teremtett meg. S itt szükséges emlékeztetni arra az el nem hanyagolható momentumra, hogy Kuncze Gábor pártelnök – hogy is mondjuk, hogy ne legyen per – tódított picikét. A liberálisok nagyon is képesek támogatni pártpolitikust. Kétszer is köztársasági elnökké választtatták azt a Göncz Árpádot, aki nemcsak az SZDSZ alapító tagja, 1988-89-ben ügyvivője volt, de a következő évben a párt Országos Tanácsának tagja és országgyűlési képviselője, vagyis echte pártpolitikus. Nehéz elképzelni, hogy a szocialista frakcióban nem akadt egyetlen olyan képviselő, a háttérben nem volt egyetlen olyan szakértő, aki ne ismerte volna ezt a tényt.

A jelek szerint valahol valakik valami különös üzletet kötöttek. Úgy fest, a szabad demokraták szabad és csendes, szinte észrevehetetlen kivonulást kértek a koalíció kormányzati csődjéből, melyért cserébe hozzásegítették az olykor aggasztóan eszelősnek látszó Gyurcsány Ferencet egy jó nagy pofára eséshez. Megengedték, hogy Gyurcsány kiprivatizálja magának a baloldali hegemóniát, hiszen Szili Katalin nyilvános megalázásával ő két legyet ütött egy csapásra: Szili is, Hiller István is súlytalanná vált. A hírek szerint ezért még a harmadik körben is két szocialista átszavazott, mert tartottak egyes MDF-esek magánakciójától. Kik voltak, ne firtassuk.

A szabad demokraták jól váltottak. Esélyük van arra, hogy elérvén az ötszázalékos küszöböt, nyugalommal várják a két nagy párt viadalának végkimenetelét. Ha a Fidesz győzelme elsöprő lesz, amit őszintén remélünk, akkor maradnak ellenzékben. Ha azonban az előny minimális…

Gyurcsány Ferenc meglepően rossz üzletet kötött. Miután kiűzte összes riválisát az üzemcsarnokból, s a csarnok középére állított széken, mint egy akcióhős, kényelmesen hátradőlt, nem veszi észre a háta mögött csendesen ketyegő pokolgépet. Az MSZP ezzel a közjogi értelemben talán nem annyira fontos, politikai vonatkozásában azonban kiemelkedő jelentőségű lépéssel nemcsak magára maradt, de a gazdasági válság sötétedő árnyékában marginalizálódott is. Még megérhetjük, hogy a rajongói körében csak Hungaro Valentinnek becézett Magyar Bálint maga mond le a miniszterségről, mondjuk a kormány elfogadhatatlan gazdaságpolitikájára hivatkozva.

Sólyom László kiváló jogtudós, nagy formátumú személyiség, aki tökéletesen tisztában van azzal, hogy közjogi és morális értelemben mi a magyar köztársasági elnök küldetése. Ez jó hír. Ennél már csak az jobb, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nagy nyári seregszemléje azzal a megnyugtató eredménnyel zárult, hogy aki figyelt, láthatta, a polgári tábor nyugodt lélekkel elmondhatja magáról: most már sokan vagyunk, és elegen is. A korszerű jobboldali politizálás Európában is egyedülállóan komplex és szilárd építménye elkészült. A választási harc kimenetele nem lehet kétséges.