Valami idétlen gyereknevelési oldalon láttam egy plakátot. (A plakát szövegét mindjárt mondom.) A kísérőszöveg pedig a következő volt: „Dicséretből sohase elég! Amikor csak alkalmad van rá, biztasd, bátorítsd a gyermeked, hogy erős, önbizalommal teli és boldog élete legyen!” (Utána piros szívecske, mert anélkül nem édi egy gyereknevelési tanácsadás.)

„100 út egy gyerek megerősítéséhez, elismeréséhez, bátorításához.” Ez van lóbetűkkel kiemelve, s alatta sorakozik a száz megjegyzés, amit egy gyereknek mindennap, minden percben ismételgetni kell, ha azt akarjuk, hogy elégedett, boldog, önbizalommal teli csemete legyen.


Fotó: ShutterStock.com, illusztráció

Nagyszerű. Ez az! Helyes! Kimagasló teljesítmény! Te egy igazi lovag vagy! Magával ragadó elképzelés! Ötletes! Te erre képes vagy! Semmi nem állíthat meg téged! Te vagy a legjobb! Izgalmas ez a véleményed! Tudtam, hogy megcsinálod! Lenyűgöző vagy. Hm, felnézek rád! Ezt vártam tőled! Tisztellek érte! Te egy csúcs vagy! Kitűnő alkotás! Győztes vagy! Tudtam, hogy sikerül! Kincs vagy! Tökéletes! Te egy gyöngyszem vagy. Szuper munka! Ez a te utad! Hiszek a tettrekészségedben! Ez igen! Stb., stb., stb… egészen a századikig.

Szegény gyerek – morfondíroztam, amíg kiballagtam egy kávéért. Megverte a jelenkor ezzel az egyenlősdi humanista giccsáradattal. Nem csoda, ha életképtelen a nyugati társadalom, mert ez a baromság onnan jön.

Kedvencem a „felnézek rád”. A szülő vagy nagyszülő mondja a hatévesnek, mi? Nem csoda, hogy az Y vagy Z-generáció – fene tudja, már hol tartunk –, a hierarchia és tekintély fogalmát már nem is érti. Ha felgyújtja a karácsonyfát és összekaristolja a konyhabútort, akkor is ezt kell mondani? „Csodálatos vagy!” „Még több ilyet!” „Fantasztikus!”

Dicsérjük mindenért, szívük fölött hordják ezt a sületlen plakátot – de mit csinálnak, ha az édes-aranyos gyerek a frissen ültetett fákat töri ki, vagy megnyúz egy élő macskát, levágja a kutya fejét? Arra vajon melyik dicséret szolgál?