Néhány óra után a legerkölcsösebb polgár agyvize is felforr, és megpróbálván alkalmazkodni a helyzethez, feladja a leggyorsabb belső sávról alkotott képzeteit és szépen kihúzódik jobbra, hogy tökéletesen szabálytalanul megelőzze azt a tahót, aki nemrég jobbról kivágott elé, majd lelassulván a szerinte helyes sebességre, feltartóztatja őt. A polgár lelkében viaskodik az angyal az ördöggel, de mivel az eggyel kintebbi sáv haladási sebessége láthatóan gyorsabb, egy kecsegtető alkalmat kihasználva kihúzódik jobbra és óvatosan előzni kezdené a tahót, aki erre válaszul jobbfelé indexel, mintha ő is ki akarna húzódni. De nem húzódik ki, ezt bosszúból tette, nehogy már jobbról megelőzzék, „mer az tilos”.

A polgár feldühödik ekkora tahóság láttán, és csak azért is elhúz, majd felbátorodván élete nagy szabályszegésén, merészen kivág a legszélső sávba, a mercik és terepjárók közé, és hajrá, ezerrel húz a főváros irányába, ahová gond nélkül meg is érkezik. Otthon aztán elgondolkodik a jelenségen és elméletet gyárt arról, hogy a szabálytagadás az elmúlt évtizedekben azért intézményesült, mert egyszerűen nem volt és még ma sincs tér azok számára, akik szabályosan szeretnének élni. És innen üzeni Orbán Viktornak, hogy baj van a néppel. A nép lelke beteg, ami addig fog tartani, amíg újra divatba nem jön a szabálykövetés, az erkölcs.

Ez pedig szorosan összefügg azzal a képpel, amit a nép magának a valóságról alkot. Mivel pedig azt látja a valóság tükrének hitt médiában, hogy a celebek reggeltől estig lényegében véve azzal foglalkoznak, hogyan legyen mások, mint a vesztes többség, mivel lúzer, aki szabályosan él, ez a kép beivódik a lelkébe, és amikor közlekedni kezd, az elfojtott én kitör. Ezért van az, hogy válságos helyzetekben, amilyen egy nagyobb méretű forgalmi dugó, szinte teljesen eltűnik a szolidaritás. Csak azért nem alakul ki tömegkatasztrófa, mert a szabályszegés megszokott létformává vált, s a túlélésnek kifejlődtek a rutinjai.

Az egészben azonban az a félelmetes, hogy az atomizálódott tömeget roppant könnyű befolyásolni, mivel csak önző egyének halmaza, akik, nem érdekelvén őket a közös tapasztalat, tanulni sem képesek. Ez a tanulsága annak is, hogyan dőltek be a H1N1-kampánynak: mindenki a saját életét féltette és nem hallgatott a józan ész szavára, amit ezúttal egyedül a Demokrata képviselt. Veszélyes időket élünk: imádkozunk és remélünk.