Hossz

Amióta Karácsony Gergelytől megtudhattuk, hogy a magas, sovány ember felsőbbrendű, mint az alacsony kövér (még monogramja, a KG is arról árulkodik, mekkora súlyt fektet a testtömegre), azóta előbb divattá, majd később az Európai Parlament állásfoglalása nyomán joggá vált a megfelelő méret.

Uniós irányelvek gondoskodnak róla, hogy mindenki hozzájuthasson a vágyaihoz és önképéhez igazodó testhosszhoz.

Ennek érdekében különféle módszereket javasolnak, amelyeket a társadalombiztosítás fedez. Ilyen például a kar- és lábnyújtás, a zsiráf- és elefánthormonok befecskendezése. Brüsszelből delegált jogbiztosítók, úgynevezett komisszárok ellenőrzik majd a nemzetállamok adminisztrációját, hogy megadják-e mindenkinek a lehetőséget a testmagasság-átalakító műtéthez.

Idővel kiderült, hogy nem akar mindenki égimeszelő lenni, másfajta igények is felmerültek. Aki túl magas volt a házastársához vagy a munkájához (bányász, vízszerelő, harckocsizó), és jobbnak tűnt számára a kisebb termet (esetleg rendszeresen beverte a fejét az ajtófélfába, vagy a pincében nem tudott kiegyenesedni), azt pedig alacsonyabbra operálták. Az önkiteljesítésnek többé semmi sem vethet gátat. A születési adottságok nem zárnak béklyóba. Az Európai Parlament ezentúl nemcsak politikai állásfoglalást tehet, hanem a korlátlan szabadsághoz való joggal ellentétes biológiai törvényeket is megváltoztathatja.

Más kor, haladóbb gondolkodás. Régen megbélyegezték, sőt megbüntették, aki megkísérelte elhagyni az országot. Mára ez nyilvánvalóan anakronizmus. Állampolgárságot, lakóhelyet, házastársat, foglalkozást, kedvenc focicsapatot cserélhetünk. Miért lenne baj, ha megváltoztatnánk a nemünket, magasságunkat, a szem- és bőrszínünket vagy a korunkat? Aki szeretné, annak az igazolványában nemcsak a születési nemét, de az évét is átírják, így megannyi öregecskedő nő fiatalodhat vissza. Sőt! Igény és életvitel szerint akárki disznóvá, kutyává, patkánnyá válhat. Sokaknál ehhez nem is szükségeltetik beavatkozás.