Látod, itt ez a figura, hasonlít is rád. A feladat a szokásos. Hazudni kell egyfolytában, úgy, hogy az ellenség lélegzetet se tudjon közben venni, nemhogy akadékoskodni. A segítőid persze veled lesznek, a nevük: média. A trükk a szokásos: mindenről, amit mi gondolunk és csinálunk, azt kell állítani, hogy ők gondolják és csinálják. Lényegesek az elvi kérdések – a magzatgyilkosság szorgalmazása, a hit aláásása, a kábítószer propagálása -, de ezekre külön csapatot küldtünk fel még korábban. Neked más a hivatásod. Ahogy egy régi harcosunk tanította: hazudni, hazudni, hazudni. Ha sikerült megszerezni a hatalmat – ne félj, szükség esetén be tudunk közvetlenül is avatkozni, ezzel nem lesz baj -, megint csak az ismert módszert kell alkalmazni: elhitetni, hogy ti vagytok a megmentők, kizárólag az emberek üdvére cselekszetek, s ha mégsem megy minden flottul, akkor ráverjük a balhét a másik oldalra. Ennek is megvan a gyakorlata, sok évszázad vegykonyhái érlelték tökéletesre. Ugyancsak bevett módszer a történéseket visszájukra fordítani. Ha ők bírálnak téged, be kell tapasztani a szájukat, és a rendre hivatkozni. Ha ők nem engedik a te eszméidet nyilvánosan hirdetni, akkor a szólásszabadságra kell hivatkozni, és megint csak őket kell csőcseléknek nevezni. A lényeg – de hiszen ezt te is jól tudod -: akkorát kell lódítani, ami már hihetetlen. Amire azt mondja az egyszeri ember: „Nem, ekkorát nem lehet hazudni, ez biztosan igaz!” Márpedig mi tudjuk, hogy bármekkorát lehet hazudni. Ez a mi nagy titkunk. Arra vigyázz, hogy időben gyere vissza. Visszavonulni, erőt gyűjteni. Ha elragadna odafönt a hívság, ha túl messzire mennél és összetévesztenéd magadat legfőbb ellenségünkkel, akkor baj érhet. Ha rajtakapnak, ha felismernek – véged. Vége az egész programunknak, a terveinknek. Nekünk a teljes győzelemre csak úgy van esélyünk, ha rejtve maradunk. Ha nem tudják meg soha, kik vagyunk valójában. Ha egyszer megjelenne a sajtóban, honnan is jövünk és mi a célunk – no és persze az emberek elhinnék -, akkor végleg befellegezne nekünk.