* * *

Felháborítóak ezek a gárdák! Mit akarnak egy jogállamban, ahol az adóból rendőrséget tartanak fenn?! Mit képzelnek? Magánhadseregek… Szép! Na, mi van, öcsi? Miféle zászlót lengetsz itt Budapest szabad ege alatt? Majd adok én neked mindjárt Árpád-sávot a szemed alá. No nézzenek oda, meggyalázzák a szabadság ünnepét! Hát lassan már ki se lehet lépni nyugodtan az utcára ezektől a felfegyverzett alakulatoktól. Nyissa csak ki a táskáját, nyanya! Miféle kupakos flakon ez, tele ásványvízzel? Mindig ilyen tömegpusztító koktélokkal érkezik ünnepelni? Mit vartyog? Azonosító? Miféle azonosító, maga alulképzett látens gárdista? Én nem rendőr vagyok, hanem egyszerű civil alkalmazott. Security. Láthatja azzal az illegálisan csoportosuló szemével!

* * *

Én már akkor maoista voltam, amikor ti, kettős kordonon túli vad fasiszták, még ágyba vizeltetek. Már akkor jelentkeztem besúgónak, amikor ti még a vörös zászlókat húzkodtátok ki a Múzeum-kert oszlopai közül. Már akkor vertem a feleségemet, amikor erről Wekler nem is álmodozott. Már akkor vörös kokárdás ellentüntetést szerveztem március 15-ére, amikor ti még nem is láttatok árpádsávot. Én már akkor kivezényeltem esernyős védelmezőimet a térre, amikor a tyúkok még meg sem tojták ezeket a tojásokat! Mindig egy lépéssel előttetek vagyok. Úgyhogy gyorsan le is lépek innen.

Ungváry Zsolt