– Most valami elképesztően meghökkentő ötlettel kell kijönnünk – mondta az elnökasszony hű fegyverhordozójának, Pöttömnyi Károlynak.

– Kössünk szövetséget Schmuck Andorral és a Tisztelet Társaságával? Vagy indítsunk főpolgármester-jelöltet, aki elszívja a Demszky-ellenes szavazók egy részét? Zárjuk ki az MDF alapítóit a frakcióból? Zsaroljuk meg az elnöki ambíciókat dédelgető fiatalokat? Kérjünk a Gyuritól néhány titkosszolgálati módszerrel felvett telefonbeszélgetésről készült CD-t? Vagy ajándékozzunk egy hintaszéket Borossnak?

Az elnök asszony csak a fejét rázta.

– Ez már mind lejárt lemez.

– Igazoljuk le a frakcióba a verekedős Lengyelt? Tegyünk mindannyian kalapot a fejünkre? – próbálkozott tovább Pöttömnyi, de a főnöke arcán csalódást látott. – Jelöljük az EU-listánk élére Bokros Lajost?

– Stop! – kiáltotta Ibolya. – Ez jó lesz.

– Naná, másodiknak meg Habsburg Györgyöt.

– Pompás! – virult az elnök asszony feje.

– Ne is a lista élére tegyük a Lajost. Jelöljük miniszterelnöknek!

– A Habsburgot meg királynak! – javasolta a fegyverhordozó.

– Haynaut kormányzónak! – licitált tovább Dávid.

– Rákosit főtitkárnak! – kontrázott Pöttömnyi.

Egészen belemelegedtek.

– Na, nemhiába mondjuk, hogy mi vagyunk az egyetlen normális párt a Parlamentben.

Ungváry Zsolt