Bergengócia kulturális és politikai életében jelentős visszhangot váltott ki Az afrikai melegek, avagy Hogyan védekezzünk a szélsőségek ellen? című könyv. A kiadványt komoly összeggel támogatta a Művelődési és Oktatási, az Egyenlőségi, a Szociális, valamint a Külügyminisztérium. A könyv egyébként valamennyi állami pályázaton nyert, mivel a győzteseket kiválasztó számítógépes program kulcsszavai között mind a „meleg”, mind a „szélsőség” szerepelt. Egy mű, amelyik egyszerre foglalkozik e kettővel, nem kerülheti el az illetékesek figyelmét. Több kormánytag is nyílt levélben gratulált a szerzőnek. Büszkeségüknek adtak hangot, hogy olyan ország életét irányíthatják, amely nem szégyell áldozni a felvilágosult, modern, európai eszmék terjesztésére. Televíziós magazinok foglalkoztak a témával; a legnevesebb filozófusok, politológusok, szociológusok és publicisták elemezték a faji megkülönböztetés, a diszkrimináció, a radikalizmus káros burjánzását. Néhány odavetett félmondatból ugyan kiderült, hogy a könyvet senki sem olvasta közülük, de mivel a melegekről és a szélsőségekről egyaránt kiérlelt véleményük volt, ez nem zavarta a beszélgetés menetét.

Az írót felterjesztették Bergengócia összes jelentősebb állami kitüntetésére. Végül valamelyik csatornának eszébe jutott, hogy kérdezzék meg a szerzőt is, miről szól pontosan ez a kitűnő munka. A riporter az élő adásban találkozott először az alkotóval, így őt éppen úgy meglepetésként érte a hír, mint a nézőket, miszerint a szerző valójában meteorológus.

– Könyvem a tikkasztó afrikai hőséggel, a szélsőséges időjárással, és az ezek ellen való megfelelő védekezéssel foglalkozik – mesélte lelkesen, hogy végre rá is kíváncsiak.

– Miért nem szólt előbb? – hebegett a riporter.

– Remekül fogyott a könyv. Büszke voltam hazámra és népemre, amelyet ennyire érdekel az afrikai klíma. Azt gondolom, nem lehet baj annak az országnak a szellemi életével, az oktatási rendszerével, a tömegtájékoztatásával, ahol még egy meteorológiai szakkönyvből is ezerszám rendelnek a könyvtárak.