A miniszterelnök erősen markolta a kormányt, mert a viharos szélben és hullámzásban nehezen tudta a hajót egyenesben tartani. Mégis, mint minden évben, az idén is ragaszkodott hozzá, hogy szabadsága idején is a kormányba kapaszkodhasson, bármilyen veszélyek is fenyegetik a pozícióját.

Úgy helyezkedett, hogy ráláthasson az alsó fedélzetre, ahol egy-egy nyugágyhoz kötözve Kiss Péter és Kóka üldögéltek, s prüszköltek a korláton átcsapó sós tengervíztől. Gyurcsány elégedetten vigyorgott. Remek ötlet volt magával hoznia ezt a két díszpintyet, akik esetleg azon töprengtek, hogy távollétét kihasználva puccsot készítenek elő. Adódott már ilyesmire példa, aminek megismétlődését a kormányfő nem tartotta kívánatosnak. A biztonság fokozása kedvéért (mert ő nem olyan naiv, mint az a gyárilag elcseszett Megyó) még egy kétcsövű vadászpuskát is odatámasztott a parancsnoki hídra. (A szocialistáknál régi szokás, hogy egy kicsit mindenki Vadász, s ezért fegyverrel jár erdőbe, tengerre, köröndre.) – Jól ültök? – szólt le kedélyesen, miközben a hajó vészesen balra dőlt egy rosszul kivitelezett kormánymozdulattól. – Nem oldozhatnánk el a kötelet? – kérdezte a gazdasági miniszter, s próbált joviálisan mosolyogni. – Félek, hogy elkap benneteket valami áramlat, és messzire sodor tőlem. – Majd a derekamra húzok egy Hankook- abroncsot. – Mindketten tudjuk, hogy pusztán a Hankook kevés neked a felszínen maradáshoz. Nyugodtabban kormányzok, ha szem előtt vagytok. – Ez így meglehetősen unalmas. – Ha unatkoztok, akkor gondoljatok arra, hogy míg mi itt hajókázunk, Lamperth Mónika helyettesít, és ő vezeti az országot. Szorult helyzetük dacára ezen valóban harsányan kacagni kezdtek. Ilyen viccet! Lamperth Mónika helyettesíti a miniszterelnököt! – Nagy kópé ez a Fletó – szólt Kiss Kókának -, még azt is elnézi neki két ilyen régi harcostárs, ha a nyugágyhoz kötözi… – Csak megtanulna legalább annyira kormányozni – dünnyögte Kóka -, hogy ne vágjon minduntalan a pofánkba a víz!