Jobbszél – Tárgyalás
Gyurcsány már annyira elhanyagolja országa magyar jellegét, hogy ez csak taktika lehet részéről. Emögött össznépi közmegegyezés rejlik, miszerint addig altatják a szomszédokat, míg egyszer csak felpattan a Fletó az Eörsi Mátyás lovára, és visszafoglalja a Felvidéket. Bizalmatlanul méregették az asztal túlsó végén idétlenül vihogó, hosszú karjaival szélmalomra emlékeztető mozdulatokat tevő magyar miniszterelnököt.
– Téged még az indiánok is Hazug Szemüveges Fehér Főnöknek neveznek – szólt Slota –, miért kellene hinnünk neked?
– Mert közösek az érdekeink, egybeesnek a céljaink.
– Aligha! Inkább add át az üzenetemet a külügyminiszterovának: „Mondd, kis kócos, hol van a mamád?”
– Nyugi, nyugi – csitította Fico. – Túljátszod a szereped. Hallgassuk meg Füllentős Ferkó javaslatát.
– Roppant egyszerű – szólt a kormány feje. (Milyen fej! És milyen kormány!?) – Ti is szeretitek verni a jobboldali magyarokat, mi is. Állapodjunk meg, hogy mindenki bátran verheti őket, és a másik falaz neki.
– Egy kis kiegészítést javasolnék – csuklott közbe Slota. – Mi szeretnénk államközi szerződésben elérni, hogy magyar területen is verhessük a soviniszta, fasiszta hun huligánokat.
– Remek ötlet. Ez levesz a vállunkról némi terhet.
– Természetesen ezért valami anyagi segítséget is várunk a magyar kormánytól. Drága a felszerelés.
– Már ki is hasítottam e célra a költségvetésből egy jelentősebb összeget.
– Na, akkor erre koccintsunk! Mit is mondotok ti ilyenkor?
– Kempinsky!
Ungváry Zsolt