Az előzetes eredmények alapján Páva Zsolt 36 570 érvényes szavazatot (65,83 százalék) kapott, míg Szili Katalinra, az Országgyűlés elnökére, az MSZP–SZDSZ–MDF jelöltjére 18 981-en (34,14 százalék) voksoltak. A mintegy 152 ezer lelket számláló Pécs 127 198 választópolgárából 56 148 járult az urnák elé, ez 44,14 százalékos részvételt jelent.

Páva Zsolt 2006-ban is indult Pécs polgármesteri székéért, akkor azonban minimális különbséggel, 287 szavazattal alulmaradt Tasnádi Péterrel szemben. Az MSZP győztes polgármestere három évvel ezelőtt a szavazatok 47,6 százalékát kapta, összesen 28 295 voksot. A részvételi arány akkor valamivel magasabb, 47,17 százalék volt.

Az eredmények elemzése előtt érdemes azt is felidézni, hogy a szocialista kormányzás elején Toller László a mostanihoz hasonló nagy arányú győzelmet aratott 2002-ben. Az MSZP akkor a szavazatok 67,93 százalékát kapta, igaz kisebb részvételi arány, 43,85 százalék mellett. Ha az abszolút számokat nézzük, akkor Toller hét évvel ezelőtt valamivel több szavazatot kapott (37 968), mint most Páva Zsolt. A Fidesz–MDF akkori, második helyre befutó jelöltjére, Ternák Gáborra mindössze a szavazók 22,97 százaléka (12 837-en) szavazott.

A mostani pécsi választás azért is fontos lakmusza a hazai közvélemény alakulásának, mert a Fidesz olyan körzetet is megnyert az Uránvárosban, ahol 1990 óta mindig a baloldal győzött. Miközben a másik oldalon a vereséget fokozza, hogy Szili Katalin házelnök egyetlen szavazókörben sem nyert. A győztes is azt emelte ki fő teljesítményének, hogy a város olyan körzeteiben is őt támogatták, ahol eddig sose győzött a Fidesz. E mellett pedig a maguk körzetét sikeresen hozták az időközi önkormányzati egyéni választókerületben.

Kőhalmi László, a Fidesz–KDNP jelöltje nyert Pécs 8. számú önkormányzati egyéni választókerületében. Az időközi választásra itt azért volt szükség, mert a fideszes Gáspár Gabriella alkotói szabadságra ment, s ezért a közelmúltban lemondott mandátumáról. A győztes itt 1726 érvényes szavazatot kapott, míg vetélytársai közül Olasz Istvánra, az MSZP által is támogatott MDF jelöltjére 552-en, Fogarasi Gáborra, a Jobbik indulójára 257-en voksoltak.

Összegezve azt mondhatjuk, hogy a pécsi végeredmény az előre jelzett közvélemény-kutatási adatokat is überelte, maga a győztes polgármester sem számított ekkora győzelemre. Jöjjenek hát a megválaszolt kérdések és a következtetések!

AZ MSZP próbasütést végzett a pécsi kemencében egy új típusú tésztával. Legnépszerűbb emberüket mint egyetlen lehetséges kovászt dobták e tésztába, amelytől azt várták, hogy az országosan népszerűtlen tésztájukat legalább ehető szintre megkeleszti (szoros versenyt ér el), netán még finomabb is lesz, mint az ellenfél Fideszé. A kis pártok is beszálltak e próbasütésbe, azt figyelve, hogy lehet-e kiút számukra, ha Szilihez hasonló figurák közös jelölésével – parlamentből való kiesésük esetén – mégiscsak frakciót tudnának alakítani, ha ezek a jelöltek befutnának a következő választásokon.

A végeredmény azt mutatja, hogy hétéves kormányzás, Pécs és az ország eladósítása, a gyurcsányi politika melletti kiállással a saját szavazóbázis elárulása, és az oligarcha-imázs olyannyira elhiteltelenítette az MSZP-t, hogy mára nincs érdemben versenyképes jelöltjük. A legnépszerűbb, magát kereszténynek, Gyurcsány-ellenesnek, és a nép lányának beállító jelölt sem lehet kovász az MSZP tésztájában. A pécsi látványkonyhában az ország színe előtt leégett az MSZP–SZDSZ–MDF keletlen, ízetlen, bűzetlen pogácsája. Minden egyes körzetben, még a tizenkilenc év óta szocialista kerületekben is Szilistül, mindenestül ehetetlennek nyilvánították a választók a szocialisták romlott termékét.

Arra a kérdésre, hogy lehet-e jó jelölt ma a szocialisták oldalán, Pécsett azt válaszolták a választópolgárok: nem.

Ahogyan arra a kérdésre, hogy le lehet-e választani ma egy MSZP-s jelöltet az MSZP és Gyurcsány Ferenc politikájáról, szintén azt válaszolták – maguk a szocialista szavazók is: nem, nem lehet leválasztani. Mindenki, aki a parlamentben ötször mentette meg Gyurcsány Ferencet a bukástól, részese a bűnnek, amit Magyarországgal szemben elkövetett a mindenkori legnagyobb kalandor. A választók világosan jelezték: nem lehet azzal operálni, hogy én csak kicsit vettem részt a dolgokban, illetve én nem tehettem semmit. 2006. október 6-tól minden egyes szocialista részesévé vált a balatonőszödi beszédben megfogalmazott bűnöknek. Osztozik a hazugságban, a csalásokban, a becsapásokban és mindazokban a próbálkozásokban, aminek eredményeként a piac kifosztotta, eladósította és Európa peremére sodorta a magyar gazdaságot és a magyar államot.

Attól a naptól kezdve, hogy Gyurcsány és a szocialista vezérkar – Lendvai Ildikó, Kiss Péter, Szekeres Imre, Lampert Mónika – 2006. október 6-án bizalmat kapott a vesztes önkormányzati választások után az MSZP képviselőitől, minden szocialista bűnrészessé vált.

A próbasütés most megdermesztette az MSZP népszerűnek gondolt helyi vezetőit. Reszket Botka Lászlótól, Karsai Józsefen át Kálly Sándorig minden szocialista, aki eddig azt hitte, hogy majd magát leválasztja az elmúlt hét esztendőről, reszket, mert Szili Katalin bukásával világossá vált: erkölcsileg sem lehet megúszni a gyurcsányi éveket.

A szocialista boszorkánykonyhába tévedt kis pártok is érzik, hogy bizony csődöt mondott Pécsett a próbasütés. Számukra a kérdés az volt: ha a következő választáson ki is esnek a parlamentből tudnak-e úgy visszalopózni az országgyűlésbe, hogy erős közös jelölteket állítanak a szocialistákkal és az egyéni körzetekből bejutott jelöltjeik mégiscsak frakciót alakítanak a következő országgyűlésben? A pécsi válasz az, hogy nem.

A választópolgárok mindenkit büntetnek, akik részesei voltak és részt vállaltak az elmúlt időszakból. Az MDF számára világossá vált, hogy csak az MSZP–SZDSZ-től való látványos eltávolodás adhat esélyt arra, hogy a parlamenti politikai arénában maradjon. Így van esélye arra, hogy megszólítsa a centrumban lévő liberális, és a Fideszre soha nem szavazó, de most otthon maradt szocialista szavazókat. Ha felerősíti kormányellenes magatartását, és képes eloldani magát az SZDSZ Political Capitales öleléséből, akkor ő még találhatna 200 001 szavazatot. Ám ha ezt nem teszi meg, és az EP-választáson csúfosan elbukik abszurd triásza, minden bizonnyal végképp odakozmál.

Az SZDSZ számára is adott a két út: az MSZP népszerűtlenségétől távolodjon az önállóság jegyében, vagy a politikai túlélésért még inkább szorosra fonja az amúgy is elválaszthatatlant és közösen indulnak egy következő választáson.

Az önálló út a parlamenti arénából kiesés jelentős kockázatával jár, míg politikai túlélést, de jelentős önállóságvesztést hozna egy közös lista. Az SZDSZ sorsát lehet, hogy belülről pont e két út közötti választás megválaszolásának vitája fogja megpecsételni a Fodor–Kóka megosztottság miatt. Az biztos, hogy a pécsi választás számukra is megadta a választ: a választópolgárok megelégelték a kint is vagyok, bent is vagyok játékot!

Ha az EP-választásokon, alacsonyabb részvétel mellett az SZDSZ nem találja meg, nemhogy a kétszázezer-egyedik szavazatot, hanem ennek a felét sem, akkor világossá válik számára, hogy egy országgyűlési választáson jóval nagyobb részvétel mellett nem juthat be önállóan a parlamentbe. Így a fenti két út közül a második jöhet érdemben számításba.

Budapest – Szili tapasztalatai alapján – már korántsem biztos, hogy kedvezne az SZDSZ–MSZP közös jelölteknek. Így csak akkor lenne biztos SZDSZ-es képviselő, ha ezt az MSZP és az SZDSZ közös indulással, listán biztosítaná a szabad demokratáknak. A belső konfliktusok e kérdés mentén felerősödnek majd az SZDSZ-ben.

Pécs jelentősen befolyásolja az előttünk álló egy évet. A kis pártok stratégia-választása még a Bajnai-kormány regnálását is jelentősen befolyásolhatja. Az azonban biztos, hogy az MSZP Ron Werber által újra polírozott állampárti taktikái felerősödnek az elkövetkezendő hónapokban. A legfélőbb, hogy a látványos negatív kampányok, a lejáratások mellé minden bizonnyal felerősödik a titkosszolgálati politika. Vagyis a titkos befolyásolás, a zsarolás, az információk nyilvánosságra hozatala, vagy éppen visszatartása. De számítani lehet a nyilvánosságot és a politikai életet megtévesztő eseménygyártásokra is. Ez utóbbit a politikai elemzés legkevésbé szokta figyelembe venni Magyarországon, pedig jó néhány jeles nemzetközi szakirodalom figyelmeztet arra, hogy a modern politikatudományi elemzésnek számolnia kell a „mesterséges politikai termékekkel”, amelyek által jelentős politikai átrendeződéseket tud végrehajtani a politikai titokgazda.

Sajnos a pécsi sikernek lesz árnyoldala. Sarokba szorult a pártállam utolsó politikusi garnitúrája, és nem kétséges, hogy mindent be fog vetni, hogy életben maradjon. Az ellenzék politikusait pedig nem a megnyugvás, hanem a fokozott aggodalom kell eltöltse. Nem az eredmények és a társadalmi hangulat, hanem az ellenfél agresszivitása miatt.

Meggyőződésem, hogy a „mesterséges politikai termékek”, mint amilyen a „köteles beszéd” volt Szili Katalin főszereplésével, újra terítékre kerülnek. A szép siker után erre kell koncentrálni. Talán már Ron Werber is megérkezett Budapestre.

A szerző politológus