Talán többen emlékeznek, először mint a párthonoráltak és menedzserek közös kabinetjét írtam le a Bajnai-kormányt, szakértőiségét pedig inkább menedzser jellegűnek tartottam. Alaposabb vizsgálat után azonban egy új politikai műszó megalkotására adtam a fejem, amelyre Bajnai és az ugyan visszalépett, de a hozzáállást mégis kitűnően jellemző Vahl Tamás eddigi munkássága együttesen adott inspirációt: ma már inkább azt mondom kartellkormány alakul április 20-án Magyarországon.

A kartell fogalma igencsak összetett jelentéssel bír. Már sokrétűsége is alkalmassá teszi arra, hogy jelzőként szerepeljen Bajnai Gordon kabinetjének megjelölésére. A fogalmi komplexitás tehát adott. De mit is jelent a kartell az értelmező szótárak szerint?

A sok meghatározás közül a mindenki által elérhető Wikipédiás változatot olvasom:

„A kartell konkurens vállalatok írásbeli vagy szóbeli megállapodása az egymás közti verseny korlátozására. Célja, hogy a részt vevő cégek magasabb árakat és profitot érhessenek el, miközben nem jár társadalmi előnyökkel. Jellemzően az árak meghatározásán, a piac felosztásán (ki melyik vevőt szolgálja ki, ki melyik tendert nyeri), az egyes cégek által értékesített mennyiségek meghatározásán keresztül korlátozza a versenyt.

A kartelleket ma a versenyjog a legtöbb országban tiltja, ezért jellemzően titkosan működnek. A versenyjogi tilalom bevezetése előtt trösztök, kartellek számos országban, ágazatban léteztek, és ma is nyíltan működik például a számos olajexportáló országot tömörítő OPEC kőolajkartell.

Régebben valamennyi, vállalatok közötti versenykorlátozó megállapodást kartell-megállapodásnak neveztek, így beszéltek például vertikális kartellről is, amikor a termelési lánc különböző szintjein elhelyezkedő (például termelő és kereskedő) kötött egymással megállapodást. Ezzel a tág fogalomhasználattal olyan megállapodásokat is kartellnek neveztek, amelyek nemcsak a versenyt korlátozzák, de egyúttal a jólétet is növelik (például olyan vállalati együttműködés, ami ösztönzi a kutatás-fejlesztést – előfordulhat, hogy ha több autógyártó közösen fejleszt egy új típust, akkor ugyan kevesebb különböző autó közül lehet választani, de közösen esetleg jobb autót tudnak alkotni).

Ma, az angolszász szóhasználatnak megfelelően egyre inkább csak a versenytársak közötti (horizontális) és kifejezetten a verseny korlátozására (a piac felosztására, árrögzítésre) irányuló megállapodásokat nevezik kartellnek. A korábbi, általánosan értelmezett kartell fogalomtól való világos elkülönítésre néha kőkemény (hardcore) kartellként említik.

A kartell a közgazdaságtan szerint olyan szervezet, mely kettő vagy több, többnyire hasonló piacon tevékenykedő vállalat kartell-megállapodásából jön létre. Célja, hogy az általa tömörített versenytársak együttesen monopóliumként tudjanak működni, piaci erőre téve szert, és az árat közösen a versenyár szintjéről a monopolár szintjére emelve. A vállalatok megállapodhatnak közösen szabott ár alkalmazásában, a piac egymás közötti felosztásában, a termelt mennyiség nagyságában.

Ha kartellrésztvevők betartják a megállapodást, nem kínálnak egymás alá, akkor a versenyzőnél magasabb profitot érnek el, közösen akár a monopólium által elért profitra is szert tehetnek. Ugyanakkor az egyes kartelltagok ösztönözve vannak arra, hogy míg a többi kartelltag visszafogja értékesítését, addig ők »csaljanak« és kicsit több terméket vigyenek piacra. Emiatt a játékelmélet fogolydilemma modelljével leírható helyzet miatt a kartellek instabilak, akkor maradhatnak fent, ha a kartelltagok ellenőrizni tudják hogy a többiek betartják-e a megállapodást.”

Idézet vége.

Ha a szöveget alaposan átgondolom, és minimális helyen módosítom, akkor a közgazdaságtudományi megközelítésen túl egy új fogalomhoz a politikai kartell és a kartellkormány meghatározásáig jutok el.

Íme: A politikai kartell konkurens pártok (MSZP–SZDSZ) írásbeli vagy szóbeli megállapodása az egymás közti verseny korlátozására (a választások elkerülésére, az ugyanazon balliberális politikai szavazatokért történő versengés kizárására).

Célja, hogy a részt vevő cégek (pártok) magasabb árakat és profitot érhessenek el (időt nyerjenek a választásokig és jövőre több szavazatot nyerjenek jelenlegi támogatottságukhoz képest), miközben nem jár társadalmi előnyökkel (no comment). Jellemzően az árak (forint-árfolyam, költségvetési keret) meghatározásán, a piac felosztásán (ki melyik vevőt szolgálja ki, ki melyik tendert nyeri – no comment), az egyes cégek (minisztériumok) által értékesített (illetve megvont) mennyiségek meghatározásán keresztül korlátozza a versenyt.

A lexikon így folytatta: A kartelleket ma a versenyjog a legtöbb országban tiltja, ezért jellemzően titkosan működnek. A versenyjogi tilalom bevezetése előtt trösztök, kartellek számos országban, ágazatban léteztek, és ma is nyíltan működik például a számos olajexportáló országot tömörítő OPEC kőolajkartell. Vagy, mint amilyen a Vahl Tamás által irányított SAP Hungary Kft. és az IBM cég kartellje volt az öt nagy magyarországi egyetem és a kórházak informatikai rendszerére kiírt pályázatra. Vahl Tamást ki is hallgatták a 13,7 milliárd forintot érintő kartellezési ügyben és cégét a Gazdasági Versenyhivatal kezdeményezésére a bíróság végül 620 millió forint büntetés megfizetésére kötelezte 2007-ben.

Ma, az angolszász szóhasználatnak megfelelően egyre inkább csak a versenytársak közötti (horizontális) és kifejezetten a verseny korlátozására (a piac felosztására, árrögzítésre) irányuló megállapodásokat nevezik kartellnek – mondja az értelmező szótár. A korábbi, általánosan értelmezett kartell fogalomtól való világos elkülönítésre néha „kőkemény” (hardcore) kartellként említik.

Politikai változatára pedig a jövőben iskolapélda lehet az elmúlt hetek miniszterelnök-jelölési tárgyalása. 20 kartelltag neve is felvetődött „a nagy válságkezelés” című kartell vezetésére. Bizony, még a laikus politikafigyelők is egyet értettek abban, hogy „hardcore” változat volt ez a javából.

Vissza a lexikonhoz: A kartell a közgazdaságtan szerint olyan szervezet, mely kettő vagy több, többnyire hasonló piacon tevékenykedő vállalat kartell megállapodásából jön létre. Célja, hogy az általa tömörített versenytársak együttesen monopóliumként tudjanak működni, piaci erőre téve szert, és az árat közösen a versenyár szintjéről a monopolár szintjére emelve.

Mi más, ha nem politikai kartell a jelenlegi MSZP–SZDSZ-együttműködés? Két azonos bal-liberális politikai piacon lévő párt megállapodása a kormányzati pozíciók alkotmány adta lehetőségek szerinti monopolizálására, a választások, az érdemi verseny elkerülése érdekében.

A két párt részben horizontális, részben vertikális kormányzati kartellszerződést kötött, amikor a frakciótagok kényszerűen aláírták a Bajnai által elvárt nyilatkozatot a kartellszabályokról. Merthogy kormányprogramot még csak be sem kellett terjesszen az új miniszterelnök.

A kartellek másik gyakori jellemzője: a kötött időtartam. És lám: „Egy év, egy kormány, egy forint!” – mondta az új kartellfőnök.

A határozott idejűség által a kartellek mindig legnagyobb ellenségüket, az instabilitást akarják kizárni. Zárásként: mit is mond a szótári meghatározás?

A vállalatok megállapodhatnak közösen szabott ár alkalmazásában, a piac egymás közötti felosztásában, a termelt mennyiség nagyságában. Ha kartellrésztvevők betartják a megállapodást, nem kínálnak egymás alá, akkor a versenyzőnél magasabb profitot érnek el, közösen akár a monopólium által elért profitra is szert tehetnek.

Ugyanakkor az egyes kartelltagok ösztönözve vannak arra, hogy míg a többi kartelltag visszafogja értékesítését, addig ők »csaljanak« és kicsit több terméket vigyenek piacra. Emiatt a játékelmélet fogolydilemma modelljével leírható helyzet miatt a kartellek instabilak, akkor maradhatnak fent, ha a kartelltagok ellenőrizni tudják, hogy a többiek betartják-e a megállapodást.

Márpedig a kartell hosszú szócikkének utolsó mondatai is mind igazak a Bajnai-kormányra. Az MSZP-SZDSZ kartellkormányában a felek ösztönözve lesznek a csalásra. Az MSZP a drasztikus program felpuhításában lesz érdekelt, az SZDSZ pedig abban, hogy minden megszorítást és szociális elvonást az MSZP nyakába varrjon, miközben ő követelte ezeket leghangosabban a kartellszerződésben. Mindkét párt tehát kicsit többet akar a maga politikai termékéből a piacra vinni, miközben már a politikai nyilatkozat aláírásakor is többen jelezték: nem tartják be a többségi kartellszabályzatot.

Vagyis a kötött idejű kartell létrehozatala az instabilitást kívánja elkerülni, így Bajnai is, ám ez önmagában kevés a stabilitáshoz. Ehhez az kell, hogy a kartelltagok, az MSZP és az SZDSZ vezérkara ellenőrizni tudja azt, hogy a többiek (a képviselők) a későbbiekben betartják-e a megállapodást.

Úgy tűnik, már születése pillanatában is instabil ez a kartellkormány.

Kovács Csaba, a Gazdasági Versenyhivatal munkatársa egyik kiváló tanulmányában, mint „ellenségek szövetségét” értelmezi a kartellek természetét. Bevezető gondolatként azt írja: „Egy kartell a legtöbb emberben valamiféle ösztönös ellenszenvet ébreszt. Olyat, mint ami akkor keletkezik, ha találkozik egy csalóval, aki vizezi a tejet.”

Valami hasonlót éreztem én is a Bajnai-kormány, Magyarország első kartellkormányának létrejöttekor.

Zárug Péter Farkas

politológus