A 70. születésnapját ünneplő Bouvart professzortól megkérdezték, mi a hosszú élet titka, hogyan csinálta, hogy ilyen jó egészségben érte meg e tisztes kort?

– Egyszerű – hangzott a felelet -, egyrészt mindig a megfelelő receptet írtam fel, másrészt magam sohasem vettem be semmiféle orvosságot.

A szerencsés Bouvart professzorral ellentétben hazánkban az emberek túl sok gyógyszert fogyasztanak. Sokan bálványként tisztelik a gyógyszereket és feleslegesen is ragaszkodnak a szedésükhöz. Nem ritka az olyan beteg, aki naponta 8-10 féle orvosságot is szed.

Természetesen vannak szükséges, elengedhetetlen, sőt életmentő gyógyszerek, és a betegek gyógyszerbe vetett hite önmagában is jótékony hatással van a gyógyulásra. Hazánkban azonban a kritikátlan, túlzott gyógyszerfogyasztás, a felesleges és hibás gyógyszerszedés a jellemző. Ezt részben a gyógyszerekbe vetett túlzott bizalom, részben a beteg-orvos kapcsolatban megjelenő, egészségtelen megrendelő-kiszolgáló viszony és nem utolsósorban a reklám idézte elő. 50 évvel ezelőtt még egyetlen beteg sem merte volna utasítani az orvosát, hogy mit írjon fel a részére.

Stresszel teli életünk miatt extrém mértékben fogyasztunk nyugtatókat, altatókat, kedélyjavító szereket, mozgásszegény életformánk miatt pedig minden harmadik ember fájdalomcsillapítókat, antirheumaticumokat szed. Sokan kapszulákkal akarják megoldani a gondjaikat, és az emberek az életmódváltozás szükségességét kompenzálják a gyógyszerszedéssel. Könnyebb lenyelni egy tablettát, mint leszokni a dohányzásról, az alkoholról vagy rendszeresen tornázni, sétálni, úszni.

A betegek többféle módon juthatnak gyógyszerekhez. A szakszerű módja a gyógyszerrendelésnek az, amikor orvosi vizsgálat, pontos diagnózis alapján szakember rendeli el és írja fel a megfelelő orvosságot, és a hatását kontrollvizsgálattal ellenőrzi. A szabályos és támadhatatlan gyógyszerrendelésbe azonban a mindennapos gyakorlatban számos hiba csúszik. Az ellenőrzés nélkül működő betegellátás hozza magával, hogy a beteg sok esetben nem a megfelelő gyógyszert kapja, és az is előfordul, hogy a diagnózis felállítása előtt, a vélt és nem bizonyított diagnózis alapján rendel gyógyszert az orvos. Gyakran fordul elő, hogy a beteg, mint a boltban, kéri, szinte kikényszeríti az általa szükségesnek vélt gyógyszer felírását, és a túlterhelt, paraszolvenciából élő orvosnak bizony könnyebb felírni a receptet, mint meggyőzni a beteget a gyógyszer indokolatlanságáról és veszélyeiről. Az sem ritka, hogy a beteg az asszisztensnővel cédulán küldi be a kívánságlistát a háziorvosának, aki azt sem tudja, hogy a nagymama vagy az unoka részére írja-e fel a gyógyszereket. A gyógyszerszükséglet kielégítésének további, nem veszélytelen módja az, amikor az emberek mások tapasztalata alapján vagy hallomás, gyakran a reklám alapján vásárolják meg az orvosságot a patikában, vagy kapják a szomszédasszonytól, mert annak is jót tett.

Vannak recept nélkül is kapható gyógyszerek, amelyek vásárlásakor a gyógyszerész tölti be a felvilágosító, tanácsadó szakember szerepét. Vajon a benzinkutas vagy a bolti eladó milyen felvilágosítást fog adni?

Pedig nincsen tökéletes gyógyszer, és a túlzott gyógyszerfogyasztás nem csak drága, ártalmas is. Gyakorlatilag nincsen olyan gyógyszer, amelyiknek valamilyen mellékhatása ne volna. A gyógyszerrendelés komoly orvosi feladat, amely a kívánt hatás és a nem kívánt mellékhatás mérlegelését, a kisebbik rossz választását jelenti. A gyógyszeren élő betegek az enyhébb mellékhatások széles skáláját ismerik, de az érintetteken kívül csak kevesen tudnak a súlyosabb, szervi károsodásokkal járó mellékhatásokról. Ezek a mellékhatások nemcsak múló tüneteket (például kiütés, gyomorfájdalom, gyomorégés, hányás, hasmenés, szédülés stb.) jelentenek, melyek az orvosság elhagyását követően megszűnnek, de a gyógyszerek vese-, máj-, idegrendszeri károsodásokat, akár halálos szövődményeket idézhetnek elő. A gyógyszerek egymásra hatásából (gyógyszer-interakciók) származó következmények pedig beláthatatlanok. „A gyógyszerszedés mellékhatásai ma Magyarországon több ember halálát okozzák, mint a közlekedési balesetek vagy az öngyilkosságok.” (Egészségügyi Kutatóintézet)

A gyógyszerfogyasztás kontrollját az orvos és a gyógyszerész jelenti. Ha az egészségügyi kormányzat kizárja az orvosokat és a gyógyszerészeket a gyógyszerforgalmazás egy területéről, ellenőrizhetetlenné teszi a gyógyszerfogyasztást és növeli a betegek számát.

Sajnos a kereskedelmi érdekeltség, a piaci (farkas)törvények egyre inkább uralkodóvá válnak a betegellátás területén is. A gyógyszeripar és -kereskedelem hatalmas üzlet. A gyárak el akarják adni portékájukat, mint a legújabb mosóport, és jól megfizetik azokat, akik ebben a segítségükre vannak. Tisztes orvosprofesszorok világkörüli utazásainak, könyvkiadásainak költségét a legújabb csodagyógyszer áruba bocsátása biztosítja, melynek egyedülálló hatékonyságát és legkevesebb mellékhatását ezen professzorok tekintélye hiteti el a jámbor fogyasztókkal. Nem csak a gyógyszer, a szakértői tevékenység is áru és eladó. A reklámmal beprogramozott fogyasztó pedig a gyógyszercégek kénye-kedve szerint terelhető.

A magyar gyógyszeripart eladták. A gyógyszerforgalmazás liberalizációja a külföldi óriás cégek érdeke. Nem számít betegség, halál, csak a profit. Ennek érdekében megvásárolnak mindenkit, aki csak „szem a láncban”. Pontosan tudják, hogy melyik orvos milyen gyógyszerből, mennyit ír fel, és ennek arányában osztják a kedvezményeket, a golyóstolltól a pólón át a tengerentúli kongresszusokon való részvételig.

A gyógyszerfogyasztással kapcsolatos felelősség azonban soha nem a gyógyszercégeké – „kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!” -, hanem az orvosé, a patikusé és a betegé. A következmények azonban csak a betegé.

A jó orvosság mindig keserű – tartja a japán közmondás. Hozzátehetjük, hogy csak az okvetlenül szükséges jó orvosság. Hogy melyik gyógyszer az okvetlenül szükséges, azt nem döntheti el sem a beteg, sem egy benzinkutas, kizárólag egy szakember.

A gyógyszerforgalmazás tervezett liberalizációja egyértelműen a gyógyszerfogyasztás fokozását van hivatva elősegíteni, melynek következményeiért a felelősség az egészségügyi kormányzatot terheli.

A termelőszövetkezetek számának jelentős csökkenése óta mérséklődött a talaj műtrágyatartalma. A káros kemikáliák szervezetbe juttatásának pótlásáról kíván most a kormány gondoskodni?