„Menjünk vissza börtönünkbe! Kedves félhomály van ott” – írta Arany János A rablelkek című versében, majd A világ című költeményben keserűen jegyzi meg: „Részeg ember ez a világ:/ Ötször, hatszor egy nyomba hág;/ Kész ugorni hegyen-völgyön / S felbukik a síma földön.” A rablelkek csekély többséggel győztek. Jöhet a börtön kedves félhomálya és a foglárok kórusa. Olvasom Nemeskürty tanár úr könyvét, ahol idézi Burgio pápai követet, aki 1526 márciusában írta: „Ha Magyarországot három forint árából ki lehetne menteni a veszélyek örvényéből, nem akadna három ember, ki ezt az áldozatot meghozná.”

Korábban, 1526 januárjában pedig ezt írta a pápai követ: „Ez az ország nem képes magát megvédeni. Ki van szolgáltatva az ellenség kegyelmének. Nincs rá mód, amivel ezt az országot meg lehetne menteni.” Megnéztem Makovecz Imre április 18-i felhívását a Nap-keltében, az egyszerre riadtan és gúnyosan mosolygó Bánó András mikrofonja előtt. Makovecz az elmúlt tizenhat évben nem ült a „közszolgálati” műsor kínpadján, most mégis beszélt a magyar nép emlékezetvesztéséről és szinte könyörgött, térjen végre észhez, ne válassza vissza saját kifosztóit és megcsúfolóit. Nem így történt, tudjuk. A „baloldali”, vagyis a magyar néppel szolidáris Makovecz sem kellett a másik Magyarországnak, Gyurcsány, Medgyessy, Hiller, Szekeres, Lendvai, Kuncze, Kóka, Pető és társaik mindenre elszánt híveinek.

A rablelkek szeretik a börtön kedves félhomályát, a foglárok pedig örvendeznek. A bérmédia triumfál, vörösbe öltözött. Történelmi jelentőségű győzelmet ünnepelnek, mint az egyik főnyalonc írja, „az ország többsége egy minden eddiginél ocsmányabb, gátlástalanabb, hazugabb jobboldali kampány ellenére megőrizte józan ítélőképességét”. Hát persze, mint a részeg ember Arany János versében. Az ávósok, karhatalmisták, tolvaj milliárdosok, munkásőrök, besúgók, tartótisztek, belügyi dolgozók és népköztársasági katonatisztek, szakszervezeti sipisták és a velük szövetségben összeforrt liberálisok kampánya tiszta volt és országegyesítő, szociáldemokrata, modern, nyitott a világra. Most jönnek a reformok, mint a hatvanas években az új gazdasági mechanizmus, egyébként pedig ennek a választásnak a hősnője Dávid Ibolya, az ideális konzervatív, a pártokon felülemelkedő nemzeti program letéteményese. Ha úgy tetszik, győzött a normális Magyarország, hiszen szerinte „Orbán Viktorék elszakadtak a konzervatív értékektől” – hogy az antalli örökségről már ne is szóljunk, ezt nyilván valahol a Köztársaság téren őrzik valamelyik széfben. Szóval állapítsuk meg, igaza van Tőkéczki Lászlónak: ennek a balliberális szavazóbázisnak nincs szüksége sem munkára, sem otthonra, sem családra. Ők egyetértenek Koltai Tamással (és a többi megbízható elvtárssal), aki a 168 órában azt írta: „Ritkán udvarolok politikusoknak, de a rendszerváltás óta most először látok három olyan, egymástól eltérő társadalommodellt magas színvonalon képviselő, egymást árnyaló-opponáló tehetséges embert – Gyurcsányt, Kunczét és Dávidot -, akiknek van, még inkább lehet hiteles politikusi és államférfiúi (államnői?) arcuk. Tegyék a dolgukat!”

Hát igen. Ezek a hitelesek, mi meg maradunk a szélsőjobboldali söpredék, a bomlásra és feledésre ítélt vesztesek, akik nem kedvelik a börtön kedves félhomályát. A szakértők vigasztalni próbálnak: a szovjet csatlósállamokban – Lengyelország kivételével – hasonló a helyzet. A Hálózat emberei uralkodnak, és a Hálózatot a KGB és a CIA egyformán kedveli 1989 óta. Az új világrend gyarmatpolitikája nem kedveli a nemzeti érdekképviselet híveit, ilyen egyszerű ez.

Nemcsak Orbán Viktor áll ennek a globalista hatalomnak az útjában, hanem fél Magyarország is. Földrajzilag a Dunántúl és Buda, és néhány „szakadár” rész még Hunniában. Az elkövetkező önkormányzati választásokig még csak hívogató lehetőség a börtön kedves félhomálya, hiszen az önkormányzatokat le fogják építeni, össze fogják vonni, meg fogják szüntetni. Takarékoskodni kell. Az elemzők többsége tudja, ez a kormány bukni fog, valószínűleg anélkül, hogy kitöltené idejét. És attól tartok, nem mi, „szélsőségesek” fogjuk megbuktatni, hanem saját elvakult, megzavart, feltüzelt és megvesztegetett híveik. Mert mi észnél vagyunk, de talán ők is észhez fognak térni. És akkor Makovecz Imrével már senki senki nem fog gúnyolódni. Igaza van. Igaza volt.