Sűrű napokat élünk, Baxter szigorítani akarja a gyülekezési törvényt, számára ideális esetben három főnél kevesebb tömeg otthon, csukott ablaknál zászlót bonthat és elénekelheti a Himnuszt. Ezzel egy időben az amerikai elnök az elismerés napjává nyilvánította október 23-át. Amerika hálás azokért az erőfeszítésekért, amelyeket Magyarország tesz a szabadság és demokrácia terjesztéséért egyebek között a Balkánon, Irakban, Afganisztánban és Kubában. Szívesen kitérnék más, fontos eseményekre is, például az olaszliszkai lincselés sajtóvisszhangjára, de hát Bayer Zsolt és mások már megírták, elmondták helyettem is.

Andrassew Iván a Népszavában nyílt levélben biztosította Bayer Zsoltot védelméről. „A halál néz ki belőled, Zsolti. Ha valaki meg akar ölni ezért az írásodért, szólj, tudod a számomat. El foglak bújtatni. Ne bízz azokban, akik a tettestársaid. Nekik az az érdekük, hogy téged verjenek agyon, és lehetőleg a cigányok. Hátha akkor beindulnak a rajongóid, mert jó ám egy mártír a forradalomban. Majd cserébe utcát neveznek el rólad. A faludban. Elbújtatlak, ha kergetnek. Tudd, hogy ma én vagyok az egyetlen ember, aki ezt megteszi érted.” A sok lehetséges kommentár közül csak egyet teszek hozzá: minden bizonnyal „Zsolti” is felajánlja szolgálatait fordított esetben.

Most azonban, amikor III. Richárd azt hajtogatja, hogy őt demokratikusan választották meg, és nem lovat kér országáért cserébe, hanem egyedül a ló támogatja reformküzdelmeiben, kénytelen vagyok elmekórtani fejtegetésekbe bocsátkozni, bár neves szakemberek jártak előttem, többek között Bayer Zsolt is.

Egy ismeretterjesztő tévéműsorból megtudtam, hogy az emberek nyolcvan százaléka meg van fertőzve, mégpedig egy parazita által. A toxoplazmózis agykárosodást is okozhat, csökken az emberek veszélyérzete. A parazitát megkaphatjuk a macskáktól, a levegőben terjedő, por alakúvá vált kutyaürüléktől, vagy rosszul átsült, félig nyers hús fogyasztásától. Pusztán rosszindulatú feltevés, hogy a balliberális szavazók (főleg Budapesten) már szenvedő alanyai ennek a lappangó betegségnek.

Aztán jött a TV2 Naplójának drámai riportja a Tourette-szindrómáról és azokról a szerencsétlenekről, akik ebben a nem is olyan ritka betegségben szenvednek. A kényszeres ugatás, szóismétlés, arcrángás, vállvonogatás, a végtagok ellenőrizetlen mozgása, a kóros káromkodás (coprolalia) vagy mások szavainak kényszeres ismételgetése (echolalia) jelenleg nem gyógyítható, a hiperaktív, impulzív viselkedés azonban gyógyszeresen enyhíthető. Mindez különösen az őszödi beszéd elemzésénél válik fontossá. Nyirő Gyula klasszikus műve, a Psychiatria (1961) még nem említi a Tourette-szindrómát, mindössze Adler nyomán ír arról, hogy „az idegbeteg embernél a fokozott hatalmi törekvés következtében a személyiségi eszmény hajtóereje is nagyobb, mint az egészséges embernél”. „Mindig csak győzni akar, és amit nem érez győzelemnek, azt vereségként könyveli el, márpedig az egyetlen, amit elviselni nem tud, a vereség, az alsóbbrendűségi érzés felismerése.” További útmutatást nyújt az antiszociális személyiség vizsgálata, mely Kiss Ákos pszichológus szerint igen megbízhatóan diagnosztizálható. „A pszichopata kevés érzelmet mutat önmagán kívül bárki iránt. Erős hajlamot mutat a hazudozásra. Vakmerő, kalandvágyó, és tehetséges szélhámos, aki könnyedén manipulál másokat, és nem érez bűntudatot, ha fájdalmat, szenvedést okoz másoknak.”

Csak remélhetjük, hogy mindezen tünetek együttese nem válik még súlyosabbá, mert alkotmányunk sok egyéb mellett ilyen problémák kezelésére sem ad útmutatást, különös tekintettel arra a lehetőségre, hogy egy nagyobb közösség (frakció, párt, mozgalom) is megkapja ezt a betegséget, bár jelenlegi tudásunk szerint nem fertőző, inkább örökletes betegségnek tekinthető. Amúgy a történelem koronás uralkodók egész sorát ismeri, akik ilyen vagy ennél súlyosabb elmebetegségek szenvedő alanyaiként kormányoztak, Nérótól Caliguláig, VIII. Henriktől a négy angol Györgyig.

Most, november negyedike előtt, amikor a Köztársaság téren jogosan emlékezhetnek meg az ötven éve kivívott diadalról, az ellenforradalom leveréséről, üdítőleg hat ránk egy orosz veterán nyilatkozata az Ogonyok című moszkvai lapban. Bratyenko alezredes szerint a szovjet hadsereg beavatkozása nélkül a lázadás polgárháborúvá fajult volna. Gondolom, ha előbb nyilatkozik, ő is ott lehetett volna a megtisztított Kossuth téren a meghívott külföldi nagyságok között október 23-án.