Fel vannak zúdulva az emberek, hogy Princz Gábornak mindössze 3,6 millió forintot kellene büntetésként fizetnie „hanyag kezelés” miatt, holott a Postabanknál eltűnt összeg olyan irdatlan mennyiségű milliárd, hogy azt a magunkfajta el sem tudja képzelni. Az enyhe ítélet nem jogerős, de Princz ügyvédje, Bárándy Péter máris kijelentette, nem jó az ítélet. A tizenegy éves ügy a magyar igazságszolgáltatás dicsősége, ki emlékszik már a VIP-lista botrányára és egyáltalán kit érdekel már a Postabank? Princz amúgy 1988-ban került a Postabank élére, ma már történelem. Nehéz rá haragudni, hiszen állítólag mindenfelé osztogatta a bank pénzét, megcáfolva a bankárokról kialakult előítéleteket. Erről eszembe jut Németh Sándornak, a Hit Gyülekezete vezető lelkészének egyik érdekes eszmefuttatása az ATV-n közvetített Vidám Vasárnapban. A többféle kihívással küzdő lelkész Szent Pál üzletemberi képességeit méltatta, majd arról értekezett, hogy Jézus sem vetette meg a gazdagságot, hiszen nagyon drága ruhája lehetett, ha a katonák kockát vetettek köntösére, és a nárdusolaj is, amellyel bekenték, kerülhetett néhány millióba. Végezetül hozzátette, Isten azt szeretné, ha mindenki milliárdos volna. Ez utóbbi feltételezés kissé meghökkentett, hiszen Isten minden bizonnyal közgazdaságilag sem tájékozatlan, de visszatérve Princzhez, én rokonszenvezem ezzel a bankári magatartással, a Rotschildok és Rockefellerek talán kevésbé. A közpénzek altruista felhasználása azonban mégis valamiképpen helytelen, akár kormánynegyed, akár 4-es metró, akár kistérségi fejlesztés a népboldogítás célja, és az sem mentség, hogy a Fővám téri, teljesen felesleges metrólyukra ki van téve a tábla: Új világot építünk. Mivel Demszky azt nyilatkozta, 2008-ban is nehéz évünk lesz (így, többes számban), kicsit eltűnődtem, vajon a főpolgármesterre immár tizennyolc éve bízott Budapest hány ezer milliárddal lett szegényebb hanyag kezelés miatt. Sajnos, ez a „hanyag kezelés” jogilag megfoghatatlan, 1945 óta folyamatosan hanyagul kezelték Magyarországot, felelősök sehol, illetve magas posztokon, állami kitüntetésekkel telitűzdelt, büszkén dagadó kebellel. Néhány év múlva talán Kulcsár Attila is bevonul a magyar történelembe, egy letűnt kor emblematikus figurájaként, hanyag kezelés miatt szóbeli megrovásban részesülve. Az eredeti tőkefelhalmozás ideje lejárt, az ellopható és szétosztható tőke elfogyott, az egészségpénztár körüli tülekedés is lassan megszűnik, az üzlet nyerteseinek pere 2030 körül talán le is zárul, mondjuk a Zuschlag-üggyel együtt. A bíróság egyrészt elévültnek tekinti az ügyeket, másrészt az esetek idején létező törvények alapján fog ítélkezni, és meg fogja állapítani, hogy a huszonegyedik század elején a magyar törvények alapján senkit sem lehet felelősségre vonni, annyira nagy volt a zűrzavar.

De azért nem szabad csüggedni, ha apránként is, de fejlődni fogunk, az állam egyre barátságosabb lesz. A gyülekezési törvényt ugyan szigorítani fogják, viszont ezer új szolgáltatást kapunk az államtól. Például értesítést kaptam a minap a Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus-kormányzat Központjától, hogy január végétől előre értesítenek okmányaim érvényességi idejének lejártáról. Picike aggodalmam csak amiatt támadt, hogy mindezt a Miniszterelnöki Hivatal ajánlja, mely alighanem birtokolni fogja valamennyi személyes adatomat, ide értve vércsoportomat, ujjlenyomatomat, és interneten figyelmeztet, ha késtem a gázszámla befizetésével vagy elmulasztottam az imádságot a Miniszterelnök lelki üdvéért.

Polgártársak! Kövessétek Hazafi Attila példáját! Vagy Princz Gáborét. Pénz már nem sok van, de az igazságszolgáltatás dübörög.

Szentmihályi Szabó Péter