A verbális háború a kormány és az ellenzék között állóháborúvá dermedt, a józan érvelésre nincs mód, a lövészárkokból időnként felengednek egy léggömböt, azt azonnal lelövik, a hangszórókon kölcsönösen megadásra szólítják fel egymást. Látszólag egy nyelven folyik a „párbeszéd”, de a helyzetet jól tükrözi Görcsöny (Baxter) Ferenc gúnyos mosolya, amint átnéz a kordon és a rendőrsorfal mögött száz méterre tüntető néhány emberre. Görcsöny kifejezetten élvezi a dolgot. Ugyanez a pökhendi mosoly ül a kormánytagok arcán, igazi fakutya-mosoly, a hatalom, a pénz, a mindentudás önhittsége. Ingerküszöbünk egyre magasabb, már semmin sem csodálkozunk. Amiből tíz éve még világra szóló botrány kerekedett volna, azt elnyomja a kormányzati kommunikáció újabb s még újabb ötlete. Nem kétséges, direkt csinálják, provokálnak, kísérleteznek velünk, még a ketrecünkbe is bemerészkednek, megpróbálnak idomítani minket, aztán ránk csapják a rácsos ajtót.

Olvasom az interneten az OVB jegyzőkönyvét. 4-1 arányban elutasították a népszavazási kezdeményezést a trianoni döntés napjának nemzeti gyásznappá nyilvánításáról. A fő érv persze az, hogy a gyásznap ellentmondana az érvényes nemzetközi szerződéseknek, ha nem is tényszerűen, de szellemében. Jelképesen. Döbbenetes módon egyedül Halmai Gábor balliberális alkotmányjogász szavazott a gyásznap mellett (igaz, „jobbik lelkiismerete ellenére”), mert jogi értelemben nyilván ő is abszurdnak tartotta az elutasítás indokát. De hát annyi szemtelen jogi abszurditás közepette ezek a dolgok már nem érik el az ingerküszöböt. Tom Lantos listája is csak múló epizód volt, akár Görcsöny áskálódása a Szent Koronával kapcsolatban, ha nem a Magyar Gárda, akkor majd valami más jön, egyenként levadásznak mindenkit, a balliberális vadásztársaságok jól szórakoznak, ahogyan a nyulak, őzek, szarvasok és vaddisznók elhatárolódnak egymástól.

Nem sajnáltam a papírt és festéket, kinyomtattam az augusztus 20-i ünnepen átnyújtott állami kitüntetések teljes listáját, tizenkilenc oldal. A lapok többsége csak a nagyobb kitüntetések jegyzékét közölte szemérmesen és takarékosan. Hát persze, ez nem Lantos listája, hanem a „szaknévsor”. A nagy csillag- és kereszthullásnak nem lesz jó vége, mind elértéktelenedik, s akik korpa közé keveredtek, bizony megeszik őket a disznók. Mert tény, hogy Esterházy, Nádas, Dévényi, Hernádi és még sokan mások a magyar kultúra legfényesebb csillagai, kapnak még nagykeresztet is 2010-ig, én pedig gondosan megőrzöm ezt a listát, nehogy ugyanazok ugyanazt kapják, bár szerintem törvény nem tiltja, hogy akár száz vagy ezer közép-tiszti és lovagkeresztet birtokoljon az arra érdemes. Talán a „polgári tagozat” helyett célszerűbb lett volna „elvtársi tagozatot” létrehozni, de hát ki sejtette volna, hogy arra a kis időre nem érdemes vörös csillag helyett kereszteket osztogatni. Annak külön örülök, hogy dr. Matejka Zsuzsanna egyenesen Horváth Ágnes kacsójából vehette át a tisztikeresztet úgy is, mint az Egészségügyi Minisztérium kabinetfőnöke, „az egészségügyi reform kidolgozásában és végrehajtásában végzett munkája elismeréseként”. Hát nem gyönyörű? Jövőre talán Horváth Ágnes ugyanezért önmagát is kitünteti, Görcsöny pedig hosszas vívódás után mégis megkoronázza önmagát, persze csak a babonás nép állandó ostromának engedve.

Ingerküszöbünk egyre magasabb, miközben politikailag egyre korrektebbek vagyunk, behúzzuk fülünk-farkunk, hiszen „ezek” úgyis azt csinálnak, amit akarnak, törvényesen és tisztességesen, mind csupa „becsületes magyar ember”, ahogyan Veres János fiairól nyilatkozott, nézzünk körül és halkítsuk le a hangunkat, ha enyhe nemtetszésünknek akarnánk kifejezést adni, és csatlakozzunk az antifasiszta tüntetőkhöz, mert már tényleg tűrhetetlen, amit itt a magyarok csinálnak, tiszta weimarizálódás, turul, árpádsáv, nyílt fenyegetés és uszítás, ha ez így folytatódik, egy magyar sem kap Tom Lantostól amerikai vízumot, mert cinkos, aki néma, lépjünk be a munkásőrségbe, a fekete egyenruhán vörös karszalag lesz, és a felirat: MUNKÁS SECURITY.

És be kell tiltani az internetet és a jobboldali sajtót minél előbb, mert megosztja az országot. Egy tévécsatorna untig elég, lapnak pedig elég a Népszabadság, meg legfeljebb a Népszava, hogy ellenzéki hang is megszólalhasson néha. Ne nevessünk: ezek megcsinálják.