Járkálok az egyik szupermarket élelmiszerrészlegén, s amint válogatok, kezembe került egy dobozka. Gesztenyepüré.

– Ez az! – örülök meg. Úgyis rég ettem. Nézegetem a csomagoláson a tudnivalókat, mennyire lehet mérgező, s a címkén büszkén virít: Kézműves termék.

No, igen. A plázában. Hogyne.

Gyermek- és kamaszkorom meghatározó irodalmi művében, az Ezüst-tó kincsében mondja az egyik szereplő – nem tudom, olvas-e ma egy ifjonc Karl Mayt, vélhetően nem, mára az túl lassú lett –, aki kuruzslással keresi a kenyerét: „Az emberek azt akarják, hogy becsapjuk őket. Tegyük hát meg nekik ezt a szívességet.”

Hát, nem tudom.


Fotó: ShutterStock.com, illusztráció

Vajon miért van az, hogy homeopá­tiás szívgyógyszer, agylágyulásgátló és cukorbaj elleni szer létezik, az emberek vásárolják is, de homeopátiás sört vagy Unicumot senki nem vásárolna meg. Az életüket gondolkodás nélkül odadobják mindenféle bizonyítatlan humbug áldozatának, de a vizezett sörből nem kérnek.

Miért van az, hogy sokan nem bízzák a természetre a táplálék feldolgozását, és lelkesen méregtelenítenek, de vírusok, baktériumok, vagyis kifejezetten ártalmas dolgok ellen nem akarnak védekezni védőoltással, mert az „mesterséges”? Ahol hagyni kéne, hogy a természet végezze a dolgát, abba belepiszkálnak, amikor meg harcolni kéne, akkor meg várják, hogy természetanyácska segítsen és elintézze.

G. K. Chesterton angol író írta valaha az egyik kis abszurd röpiratában: „Ha az emberektől elveszik a hitet, nem semmiben se fognak hinni, hanem bármiben.”

Arra gondoltam, bevezetem a könyveim reklámozásánál a „Kézműves könyvek” címkét. Végül is a gépbe a papírt kézzel teszik, a kiszállító kézzel vezeti a gépkocsit, én kézzel nyújtom át a nyomdaköltség árát, sőt, még a postai borítékot is kézzel ragasztom le. Teljesen jogos. (Ahogy a gesztenyepüré esetében is.) Gondolkodom rajta, hogy a „Keskeny Károly élete és kora” esetében feltüntetem, hogy „bio”, bár még nem tudom, miféle hivatkozással, de biztos eszembe jut majd valami.