Camus unalmát, a Közönyt is választhattam volna mottóul, mert hűen fejezi ki azt a létállapotot, mibe a Liberális Ház (most már ház, és nem sátor) léte mára süllyedt. De ÉN inkább a modern liberalizmus fő gondolatát, az individualista önmegvalósítás nemes jelszavát választottam, melyet ezek a lények nem is oly rég karszalag formájában a karjukon viseltek.

A legelső, mi mindjárt mellbe ütött, az korunk szimbóluma, a kordon. Igen, egy szabályos kordon övezi most eme kis propagandisztikus világnézeti csodát. ÉN ezt nem értettem. ENGEM ez zavart. Körbe kellett miatta mennem és legalább húsz métert kellett pluszban megtennem a másságuk miatt.

„Nem akarunk gárdákat!”. Ez a felirat volt olvasható a terem falára függesztve. ÉN ezt sem értettem. Hiszen ÉN kifejezetten akarok gárdákat. Nem is egyet. Szívesen látnám, például a „Mindent vissza” gárdát, mely a nevében foglalt cél elérését célzó tevékenységet művelné, a „Fehér gárdát”, a tisztaság jelképét, mely az Európa utcáit elárasztó csiricsáré szeméttől védené a lakosságot, s jóindulatomról biztosítanám a „Libsiket a retekbe” elnevezésű kis under-ground mozgalmat is. Ezek meg itt kiírják! Hát nem tudták, hogy megyek? Hát nem tudják mi az ÉN véleményem? Elképesztő…

A tátongó üresség – három ember, ha volt a hodályban – közepén egy halom kék párna. Nem viccelek. Rajtuk két darab (!) fetrengő idióta. Csak ámultam. ÉN kérem, rühellem a kék színt. Az EU, az SZDSZ, a szabadkőművesség s minden bomlasztó mocsoknak ez a színe. Akkor meg, hogy mertek bekékíteni mindent, amikor ÉN tudtam, hogy ma erre járok. Az eszem megáll. S a két huligán? Hát nem tudták, hogy ÉN rühellem a lázadó kis kreténeket, és ha hatalmamban állna, vasra verve szállíttatnám az ilyen mihasznákat a vármegyeházára? Hangosan ki is fejtettem a véleményem, mert NEKEM épp erre volt kedvem. A szórólapokat meg felmarkoltam, mert ENGEM zavartak, és kidobtam mind a szemétbe. ÉN ennek örültem, majd a büféspulthoz léptem. – A sört NEKEM ingyen adják? – kérdeztem. Nem fogják elhinni, de nem adták. NEKEM! ÉN ezt felháborítónak tartom.