A Laci gyerek nem bír magával. Megyek az apjához – no, hát az se semmi egy alak -, s hallom, ez bömböl a szobájából: „Nem vagy most már biztonságban sem az utcán, sem otthon / Megtámad egy cigányhorda, hogy mindenedet ellopjon”.

Ez ugye a Mos-oi együttes száma 1983-ból, per is volt ellenük, fúj, ronda, utálom én is. Fölhorgadt bennem az emberjogi, s már dorgálnám a kölköt, de megelőz:

– Egy év két hónap letöltendőre ítéltek valakit, mert belerúgott egy rendőrautóba. Olaszliszkán meg egy cigánybanda agyonvert egy tanárt a gyermekei szeme láttára.

Már billegtetném ujjam, nono, veszélyes párhuzam, de a Lacika csak nem nyugszik.

– És persze majd nem találják a tettest. Meg egyébként is szociális okok, meg érthető mindez, meg persze rasszizmus. És ismét mi leszünk a hibásak. És majd kapnak, ha egyáltalán, fél évet felfüggesztve, de még ezért is sikongva szaladnak majd Brüsszelbe. Mondd – néz rám vádlón -, most miért nem rúg az a rendőr?

– Nézd, Lacika – csóválom fejem -, a rendőr nem hibás. A bíróság sem. Az ügyészség sem. Meg a törvényhozás sem.

– Akkor ki a felelős? – pattan fel a koraérett. – A korszellem? A liberalizmus? A gennyes, szabadelvű, életellenes légvárépítés? Tudod mit fognak mondani az emberek? Hogy megint a mocskos cigányok. Meg a rohadék törvénykezés és a gyáva, tetű rendőri gyakorlat. Akármit sipákol Lendvai meg pimaszkodik Fodor. Mert bizony ezt fogják. S erre lehet megint jelzőket aggatni, meg mutogatni Európára, de akkor is ez van. A valóságot lehet egy darabig jelszavakkal paravánozni, de attól az még létezik. S a cigányok mind jobban kivételezett helyzetbe kerülnek, a lakosság annál jobban utálja majd őket. Vagy netán ez lenne a cél?

Otthagytam a kölköt. Mit vitázzak egy pimasszal? Ma mellesleg ismét ott jártam, s hallom a kissrác már megint kezdi. „Nem vagy most már biztonságban sem az utcán, sem otthon / Megtámad egy cigányhorda, hogy mindenedet ellopjon” Mindjárt átmegyek, s szólok neki, fejezze be, mert az egész ház ki van akadva a szélsőségessége miatt és senki nem ért vele egyet…