– Azok ketten bent ültek a kerthelyiségben, s valaki egyszer csak lelőtte őket. – Ne mondja, Hlavácsné! – Bizony, hogy mondom! De a patikusné is megmondhatja. Valami alvilági leszámolás lehetett, vagy mi a szösz. – Akkor azért van kinn a járőrkocsi. – Bizony. A patikusné hívta ki őket. Szemtanú volt az eseménynél! – Hogy mik vannak! – Rossz rágondolni is. Ott ült az a két fiatalember, pulóverben meg valami anorákban. S most halott mind a kettő. – Milyen pulóver volt az, lelkecském? Az unokámnak most lesz a születésnapja, s nem tudom milyen pulóvert vegyek neki. – Nézze, itt alul ilyen mintás, felül meg bordó. A patikusné azt mondja, most divat az ilyesmi. Bár szerintem, az efféle bő ruhadarab nem megy a farmerhez.

– Elnézést, hogy beleszólok – Safranek vagyok, a közös képviselő -, de szerintem az ilyen bő szabású ruhadarab nagyon is jól megy a farmerhez. A sógor unokaöccse is ilyet hord. Mondtam is a húgomnak: Látod milyen jól áll a farmerhez ez a pulóver? Olyan fiatalos! Igen, pontosan ezt a kifejezést használtam: Olyan fiatalos! Új szereplő jelenik meg a színen. A buszmegálló felől ifjú siet energikusan. Végignéz a tömegen, a szirénázó járőrkocsin, majd a beszélgetőkhöz lép. – Elnézést, mi folyik itt? – Képzelje, lelkem. Hlavácsné – a földszint kettőből – azt állítja, hogy a bordó bő szabású pulóver nem megy a farmerhez. A közös képviselő úr viszont kitart azon álláspontja mellett, hogy passzol. Magának mi a véleménye? – Bevallom, kissé zavarban vagyok. Holnap lesz az érettségi találkozóm, s véletlenül az én tulajdonomat is képezi egy olyan ruhadarab, amilyenről önök az imént tettek említést. Egész nap töprengtem, illik-e a farmeromhoz? – Nyugodtan felveheti fiatalember! Megkérdeztem a patikusnét, s azt mondja, nagyon jól fog állni magának. S ha ő azt mondja, akkor arra maga mérget vehet! Ó, igazán köszönöm! Nem is tudják, mily nagy kő esett le a szívemről. Maguk olyan kedves emberek, olyan szépen süt a nap, és olyan jól elbeszélgettünk. Mégis jó az, ha az emberek néha összejönnek.