Az egészséges erkölcsi érzékkel megáldott, felvilágosult polgár nem is mondhat erre mást, mint: Nem. De ez még semmi! A börtönök ráadásul túlzsúfoltak is, így a rabok könnyen komplexusokkal teli, sérült személyiségekké válhatnak. Engedheti-e ezt egy humanista?

Mi lenne hát a megoldás? A válasz egyértelmű: a börtönök teljes felszámolása!

Indulásként – mintegy átmenetileg – javasolnám az Idi Amin csomagtervet. Mint köztudott, Idi Amin Dada ugandai elnök roppant egyszerű módon szüntette meg a börtönök túlzsúfoltságát. Ahogy kezdtek a cellák megtelni, ott helyben – mindenféle bírósági hercehurca nélkül – végezték ki a bűnözőket, s máris akadt hely a következő szállítmánynak.

Mint látjuk, a humánum egyenesen megköveteli, hogy a rabokat ne tartsák kegyetlen módon bezárva, hanem haladéktalanul végezzék ki.

De mit csináljunk a kisebb bűnösökkel? Aki szívén viseli az emberi jogok helyzetét, óhatatlanul felteszi magában a kérdést: Van-e jogunk apró bűnökért bezárva tartani valakit? A válasz kézenfekvő: Nincs!

Börtön helyett botozás! A köztereken csinos kis kalodákat kéne fölállítani. A kalodák mellé pedig ízléses kis standokat, ahol záptojás, karalábé és akciós paradicsom lenne olcsón beszerezhető. (A szatócsok szerintem értik, hogy miről is beszélek.) Ez megoldaná az eladhatatlan termékek problémáját, ráadásul komoly bevételt jelentene az államkincstár számára. Külön kiemelném a dolog népnevelő jellegét, mert amíg a lakosság a kivégzéseket meg a nyilvános testi fenyítéseket nézi, addig se a valóságshow-k butító mákonyán tompítja amúgy sem túl magas szellemi kapacitását.