A házmester ott állt a liftajtóban (általában nem működött, tábla kiakasztva „A lift nem üzemel”), a rajvezetőt elvtársnőnek hívtuk, Brezsnyev jó húsz éve a halálán volt, és „pénteken jött a Magyar Ifjúság”. Egyre gyakrabban megyek ki hozzá a nappaliba. Mármint a medvéhez. Napjában akár többször is. Erőt ad. Hitet. Olykor hozzáérek, megsimogatom. Csak, hogy a valóság elfogadásában segítsen kissé. Mert sajnos egyre nehezebben megy.

Államosítanak Amerikában. Nyakra-főre. Egyik vállalatot a másik után. Ők! Nekem azt mondták tizenöt évig, hogy az állam rossz gazda és mindent el kell adni. Mert Amerikában is így van, és ami ott van, az a létező világok legjobbika. S akkor ez most mi? És hol van Soros? És Bokros miért nem magyarázza el nekem? Vagy legalább Draskovics. Ő mindent tud, mindenhez ért. Egy jolly joker. De hallgatnak. Nem is tudom, mihez kezdenék egy ilyen masszív medve nélkül.

Meg ez a felvonulósdi. Most akkor ki ügynök, mikor és miért? Budaházy? Vagy Torockai? Vagy tán a Jobbik? Vagy a Kuruc? Mert mindegyik mondja egymásról és viszont. Csak hetente más csoportosításban. Én meg már semmit nem értek. Ki az ügynök? Ki a kommunista? A gárdakapitány miért is lépett ki az Egészséges Fejbőrből, és mi köze a Védegyletnek a HVIM-hez, és Dövényi Nagy Lajos miért lett kitiltva Tomcat pólóboltjából? Nem értem én ezt az egészet már! Könyörgöm, valaki magyarázza el nekem. És most akkor csőcselék vagy pesti srácok?

Az előbb kukkantottam ki. A jeges még ott van. Feje-lába egybe. Nekidöntöttem Kuthy Lajos Hazai rejtelmek című művét (Franklin társulat, 1900). Így együtt, ha összefognak, s lesznek fix támpont, tán még kihúzható. Egy kis ideig.

Pozsonyi Ádám