Ebből is látszik, hogy a miniszterelnök úr, bár nemzeti érzelmű, de voltaképp korunk gyermeke. Egy egyszerű paraszt – ki Julius Evola szerint az utolsó megmaradt autentikus kaszt képviselője – rögtön látná, hogy a fent említett cél értelmetlen, s ha egyáltalán megvalósítható, a káoszhoz, a normális létállapotok felborulásához vezet. Javíttattak már meg önök mostanában bármit? Hívtak ki szerelőt? Rendeltek szállítómunkást? Átestek költözésen?

Nos, ha igen, úgy bizonyára értik, miről is beszélek. A dolgok természetes rendje az lenne – s volt egész a közelmúltig –, hogy én, a megrendelő vagyok az úr, én fizetek, s a mester kezét-lábát töri, hogy megfeleljen, hogy a kedvemben járjon, hogy legközelebb is őt hívjam. De hol van már a természetes rend? Ma a mester kegyet gyakorol, ha elvégzi a munkát, sőt, hogy egyáltalán kijön. S persze olyan árat kér, amilyet akar, tudva, hogy boldog leszek, hogy valaki elvégzi a munkát.

Politológus, esztéta, menedzser, dizájner, tanácsadó, médiaszakember, sztájliszt. Seregnyi pszeudoszakma és álfoglalkozás. És közben nincs egyetlen suszter, ács vagy tetőfedő. Diplomát minden családba! Hogyne! A burkoló meg szívességet tesz, hogy egyáltalán kijön.

Villanyszerelésre volt minap szükségem, így – én kis naiv – kinéztem egy hirdetést. Kilencre ott lesznek – mondották. Vártam. Délben hívtak, hogy egy órát késnek. Én még mindig bíztam. Háromkor tárcsáztam, mire kibökték, ma már nem jönnek, de majd holnap. Másnap ugyanez dettó. Bocsánatkérés semmi. A telefont kinyomták.

A konnektort végül a szomszéd szerelte meg.

Pozsonyi Ádám