Újsághír: Karácsony eladná a Városházát. A világháborúból épphogy kilábalt ország azon röhögött 1946-ban vagy 47-ben, hogy egy naiv vidéki atyafinak egy zseniális pesti szélhámos eladta a 46-os villamost kocsistól, sínestől. Mind a két hír képtelenség, abszurditás, nonszensz. Lényegükben ugyanazok, azzal a különbséggel, hogy Karácsony ugyan szélhámos, de nem zseniális, tette még ha netán nem is igaz, manapság inkább fenyegető, mint röhögséges.

Dobó István eladja az egri várat, Zrínyi Miklós Szigetváron ad túl. Karácsonyt még a hülye sem nézi Dobónak vagy Zrínyinek. De még Jumurdzsáknak sem. Még azt a státust sem éri el ez a szerencsétlen, amit Jumurdzsák kivívott magának. De azért valljuk meg őszintén, ostoba ember az, aki ostobaságot hisz el.

Hirdetés

Akkor most egy egész ország ostoba, mert elhittük ezt az abszurd mendemondát? Nem. Mert a bugyuta Karácsonynak és az egyedülálló műemlék épületegyüttes eladásának van hitelesítő előzménye. Karácsonynak az a politikai mozgalom, ahová csatlakozott, aminek majombábuként a rángatottja. A magyar baloldal, a magyar liberalizmus, az ellenzék, amely mindig kerékkötő volt a magyar múltban, és most is az a magyar jelenben. Azaz a nemzeti létnek, a nemzeti közérdeknek az ellensége.

Az országban általában két politikai tábor állt egymással szemben. A kommunista, a nyilas, az idegenmajmoló, a kótyavetyélő, pazarló, értékromboló és vele szemben az építő, értékteremtő, nemzetet óvó erő.

Ebből a szempontból közelmúltunkat tekintve a náci, a nyilas, a külföldre kacsingató, értékeinket külföldieknek kiárusító pártok, mozgalmak állnak szemben ma is az építő, a múltmentő és -becsülő pozitív erőkkel. Az előbbieket nevezzük ellenzéki, az utóbbiakat kormányzó pártoknak.

A jobb- vagy a baloldali megnevezés azonban pontatlan, sőt hamis. Mert a kormány nehezen mondható csak jobboldalinak, az ellenzék meg baloldalinak se, mert az előbbi több a jobboldalinál, baloldali is, az utóbbi meg kevesebb a baloldalinál. Nulla eszmeileg.

Persze minden értékelés attól függ, mit tartunk ennek vagy annak. Itt van például a DK. Baloldali? Akkor miként szövetkezhetett a Jobbikkal, amely pártot szépen, fokozatosan elhagyták a tisztességes, a színvonalas valódi jobboldaliak?

A XX. század elejétől alakultak ki nálunk a mai nemzeti elkötelezettségű és az ellenzéknek megfelelő mozgalmak. De ezt most ne részletezzük. Mit művel ma az ellenzék? A baloldal? A globalista? A zöld? A mit tudom én? Zsarol. Karácsony politikai módszere, hogy zsarol a nemzet kárára.

Egy példa. Csak bizonyos föltételek ellenében egyezik bele az atlétikai stadion fölépítésébe. Ami éppen olyan abszurd negatívum, mint az ellenzék többi ellenakciója. Ugyanis az országban nincs nemzetközi kategóriájú atlétikai pálya. És a világbajnokságok, akárcsak az olimpiák is, nemcsak nemzetközi megbecsülést, tekintélyt, hanem hosszú távon értékteremtést, anyagi hasznot hoznak. A sportpálya megmarad. Generációkat szolgál ki. Akárcsak az uszodák. A futballpályák is előbb-utóbb.

Kérem szépen. Minden hencegés nélkül mondhatom: láttam élőben Sárosi doktort, Foglékat, az olaszok rémeit. És láthattam a román–magyar meccsen a Népstadionban, amikor Puskás megmutatta meztelen popóját az őt igaztalanul szidalmazó szurkolóknak, és láthattam az angolok 7–1-es vereségét is.

Úgyhogy én másként látom a mai futballt, ahogyan a mai politikusokat is. Donáth Annától Ujhelyi Istvánig bezárólag. Szánalmas, kisstílű percembereknek, töpörtyűknek látom őket. De jó lenne észrevenni: most bújik ki a kígyótojásból Márki-Zay. A kicsi, de mérges kígyó.

Korábban írtuk