Kutyapárt
Az IDEA Intézet legújabb fölmérése szerint ha most vasárnap lennének a választások, hat párt jutna be az országgyűlésbe: a Fidesz a KDNP-vel 48, a DK 19, a Mi Hazánk 9, a Momentum 7 és a Kutyapárt 6 százalékkal. Az MSZP, a Jobbik, a Párbeszéd és az LMP meg sem közelítené a bejutáshoz szükséges 5 százalékot.
Ha a Magyar Demokrata előző számában elemzett összefüggést vizsgáljuk, és az eredményeket jobboldal és baloldal szerint csoportosítjuk, akkor az látható, hogy a kétharmad-egyharmad arány továbbra is fennáll: a biztos szavazó választók 57 százaléka jobboldali, 26 százaléka baloldali és 6 százaléka – milyen is?
A 6 százalék körülbelül 300 ezer ember, ennyien támogatják jelenleg a magyar viccpártot. Hogy kik ezek, milyen világnézetűek, arra elmélyült kutatások nélkül is választ adhatunk: olyan zömmel magasan képzett nagyvárosi emberek, akik mind a kormánypártoktól, mind az ellenzéktől távolságot akarnak tartani. Szerte Európában számos ilyen párt működik, például a német Die Partei (nevük betűszó, a feloldása Párt a Munkáért, a Jogállamért, az Állatvédelemért, az Elit Támogatásáért és a Bázisdemokratikus Kezdeményezésért), amelynek Bundestag- és EP-képviselője is van, az osztrák Sörpárt, a cseh Sörbarátok Pártja vagy a kanadai Rinocérosz Párt, amelynek legfőbb programja, hogy soha semmilyen ígéretét nem fogja betartani.
Sokan azt föltételezik, hogy a Kutyapárt támogatói a baloldaltól vesznek el szavazatokat, annak mintegy tartalékát képezik, és ha a Kutyapárt nem indulna, balra szavaznának. A kutatások azonban azt mutatják, hogy ez nem igaz, kutyapárti jelölt híján a valószínűbb magatartás jelenleg a szavazástól való távolmaradás lenne. Hogy hosszabb távon milyen lesz a Kutyapárt jövője, azt nehéz megjósolni. Ha 2026-ban bejutnak a magyar országgyűlésbe, az számukra egyszerre lesz siker és tehertétel. Akkor élesben kell bizonyítaniuk, hogy a felelős politizálásra is képesek, ami viszont éppen a lényegüktől fosztja meg őket.