A New York-i magyar polgári körnek

New York Egyesült Államok

Tisztelt New York-i Polgári Kör! Köszönet elsősorban az időt, energiát, pénzt és fáradtságot nem sajnáló Neményi Péter és László Gábor barátunknak, hogy D. Horváth Gáborral, a Magyar Nemzet helyettes főszerkesztőjével meghívtak bennünket Önökhöz azért, hogy elemezhessük a választások eredményeinek okait. Köszönet Szilágyi Ákosnak is távollétében nyújtott segítségéért. Külön örömet jelentett, hogy megismerhettem a rendkívül rokonszenves Kerkay Emesét, aki az előadás után mondta el, ő volt az, akit név szerint említettem a Magyar Rádióban a Vasárnapi Újságban szerzőként, amikor évekkel ezelőtt több héten át olvastam fel hosszú listáját, amely tételesen írta le, hogy a Fidesz mit épített négyéves kormányzása során. Amikor megkérdeztem, miként állította össze az interneten oly népszerűvé vált „eredménylistát”, elmondta, hogy több alkalommal utazott Magyarországra és hogy milyen aprólékos „nyomozómunkával” igyekezett a teljesítményeket összefoglalni. Amikor megkérdeztem tőle, hogy a Fidesztől megkereste-e valaki köszönetet mondani, szelíd mosollyal nemmel válaszolt. Annak ellenére, hogy teljesen illetéktelen vagyok, a Fidesz nevében megköszöntem önzetlen és áldozatos munkáját. Úgy vettem észre, hogy az illetéktelentől jött köszönet nagyon jólesett neki. E váratlan találkozóért szintén köszönet a meghívóknak.

Evo Morales elnök

Bolívia

Tisztelt Elnök Úr! A New York Times napilap a rá jellemző tömörséggel május 2-i számában így indította tudósítását arról, hogy Ön államosította hazája olaj- és földgázszektorát: „Evo Morales, Bolívia elnöke hétfőn a katonaságot rendelte ki, hogy az országban elfoglalja az energiamezőket, amikor Bolívia olaj- és földgáztartalékait állami ellenőrzése alá vonta.” Elnök úr, ezt így kell csinálni. Mivel Ön nem olvas magyarországi balliberális lapokat, hadd szórakoztassam azzal, hogy megválasztása előtt mindegyikük arról írt: az ön államosítási fenyegetései csak kortesbeszédek, amelyeket a választási kampány után majd elfelejt. Aki „érzi” a mai Latin-Amerikát, természetesen tudta, hogy Ön szavát betartja. Mint a jobboldali magyar sajtó, amely nem kételkedett e súlyos kampányígéretében. Május 10-én pedig ugyancsak örömmel olvastam egy belga lapban, hogy Ön e vállalatok kitermelését azonnali hatállyal a Yacimientos Petroliferos Fiscales Bolivianos (állami kőolajipari felügyelet) alá helyezte. Tény, hogy eltökéltsége a kőolajipari piacot még idegesebbé, az olajárakat pedig még a korábbinál is drágábbá tette. Ez is azt mutatja, hogy egy kis ország eltökélt vezetője milyen hatást gyakorolhat a világ egészére, beleértve az amerikai gazdaságot, és olyan szuperhatalomnak is fittyet hányhat, mint az Egyesült Államok. Egyébként az Önnel szemben oly ellenséges Fehér Ház az olajjal is egyre inkább öngólok sorozatát lövi: míg az iraki háború megindítása előtt arra számított, hogy az olaj ára olcsóbb lesz, az ma sokkal drágább, mint Irak megszállása előtt. Azt pedig még nem tudjuk, hogy az olajpiac miként reagál majd Dick Cheney amerikai alelnöknek a litvániai Vilniusban az „új Európa” több vezetője csúcstalálkozóján a múlt csütörtökön tartott beszédére, amelyben agreszszíven és ostobán rontott az olajban úszó Oroszország elnökére, Putyinra. Néhány napja saját szememmel láttam, hogy az amerikaiak milyen egykedvű szomorúsággal nézegetik a gallononként 3 dolláros benzinárakat kútjaikon, ahol nem is olyan rég még a 2 dolláros árakat is hitetlenkedve kémlelték. Sovány vigasz számukra – akárcsak Bush elnöknek -, hogy hamarosan a mai árakra is fájó nosztalgiával gondolhatnak majd. Bolívia népe viszont az Ön bátor lépésével máris gazdagabb lett. Önnek pedig nyilván – nagyon helyesen – ez az elsőrendű szempont.

Nicolas Sarkozy

belügyminiszter

Franciaország

Tisztelt Belügyminiszter Úr! Amerikában már évtizedekkel ezelőtt lehetett látni az autókra erősített táblát: „America: love it or leave it”, vagyis: Ha nem szereted Amerikát, hagyd ott! Az azóta az Egyesült Államok nagy barátaivá vált helyi balliberálisok, a saját maguk iránti feltétlen tolerancia bajnokai persze ezt sem kifogásolják, mert nekik a hazafiság területén negatív érzéseik csak saját habitatjuk, vagy talán még pontosabban fogalmazva megélhetési területük irányában vannak. Az itteni „balliberálisok” erősödő „neokonzervatív” vonala pedig kifejezetten élvezi az ilyen kijelentéseket. Persze csak akkor, ha importáruról van szó. Sőt: honi „neokonzervatívjaink” már-már mindabba beleszeretnek, ami ellen néhány évvel ezelőtt még „elborzadva” tiltakoztak, ha azt netán hazai talajon jobboldali politikustól hallották. Ön a múlt hónap 22-én azt mondta: „ha egyesek nem szeretik Franciaországot, akkor nehogy küzdjenek elhagyása ellen”. Ön e mondata előtt azt is kijelentette, hogy „Több mint elege van abból, hogy az ember állandóan úgy érzi, hogy bocsánatot kell kérnie, amiért francia. Nem változtathatja meg az ember a saját törvényeit, szokásait csak azért, mert egy törpe minoritásnak azok nem tetszenek”. A liberális Le Monde másnapi száma szerint korábban ilyet csak (a „szélsőséges”) Philippe de Villiers-től, a Mozgalom Franciaországért elnökétől lehetett hallani, nem pedig a kormány második emberétől, vagyis Öntől. Erről jut eszembe: balliberálisaink krokodilkönnyeket hullattak az akkor még szocialista kormány vezetése alatt álló Franciaországba menekült zámolyi cigányok sorsa iránt. Mivel Ön most belügyminiszter, nem tenné meg, hogy megvizsgálná, az egykori „politikai menekültek” közül még vissza nem szivárogtak beletartoznak-e abba a törpe minoritásba, amelynek nem tetszenek a francia törvények? Ugyanis olyanokról van szó, akik a magyar törvényekkel igen súlyos öszszeütközésbe kerültek, és a jobboldal már kezdetektől hangoztatott véleménye szerint esetükben az ütközés ténye az, ami maradandó, nem pedig tartózkodási helyük. Ebben a szabad demokraták rokonai.

Orbán Viktor

elnök Fidesz

Tisztelt Elnök Úr! Az internet jóvoltából az Egyesült Államokban olvashattam azt a beszédét, amelyet május 1-jén mondott el a Várban. Ebben a jobboldali sajtó évek óta hangoztatott aggodalmának immár visszhangot adva „trójai falónak” minősítette a Magyar Demokrata Fórumot. Természetesen annak jobban örültem volna, ha a jobboldalon hangoztatott aggodalmak bizonyulnak tévesnek, de legalább annyi a vigasz, hogy immár a Fidesz vezetése sem tükör által homályosan tekint az MDF-re. A jelenlegi, meglehetősen sötét helyzetben az viszont valódi örömmel töltött el, hogy Önök – mint a Magyar Nemzet beszámolójában olvasható – „mindenkit meg akarnak védeni, akit meggyőződése, politikai nézetei miatt támadnak vagy háttérbe szorítanak (és) ezért a Fidesz létrehoz egy társadalmi önvédelmi testületet, mely öszszegyűjti az ilyen eseteket, és megadja a szükséges jogi védelmet.” Bejelentése nemcsak azért jó hír, mert nagyon sokan vannak, akik az Ön által említett okokból védelemre szorulnak, de azért is, mert így sokkal könnyebben dokumentálható és mutatható be a szélesebb világnak is, hogy a Gyurcsány-kormány milyen jogsértéseket követ el. A Fidesz munkáját ugyanakkor talán egy információval megkönnyíthetem. Ugyanis 2005 márciusa óta már létezik egy ilyen szervezet, amelynek pontosan az a célja, mint amit Ön megjelölt. Még pontosabban: e szervezet annyit markolni nem tud, hogy a háttérbe szorítottaknak is igyekezzen jogsegélyt szolgáltatni, de azokon minden erejével és szerény forrásaival igyekezik segíteni, akik emberi- és szabadságjogait durván megsértik. A dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a kitűnő Európa-jogi szakjogász vezetésével működő Nemzeti Jogvédő Alapítványáról van szó. E szervezet megalakulását a Vasárnapi Újságban azon nyomban egy jegyzetben jelentettem be és – ösztönzésként – azt is, hogy a jegyzetekért kapott honoráriumomat a Magyar Rádió közvetlenül utalja az alapítványnak, ami azóta is érvényben van. Az alapítvány rövid működése alatt igen sok sikert ért el és a bíróságon szerzett elégtételt a Medgyessy/Gyurcsány-féle rendőri önkény áldozatainak, elsősorban olyanoknak, akiket azért hurcoltak meg, amiért gyakorolták a tiltakozáshoz való jogukat. Úgy érzem, hogy talán érdemes lenne egy sikerét már bebizonyított alapítványon segíteni, mintsem egy új szervezetet létrehozni, amelynek működése oly sok, nem egyszer kiszámíthatatlan tényezőtől függ. Meggyőződésem, hogy pártjának választási eredménye olyan tényezőkön is múlhat, mint a betartott ígéretek és elsősorban a sikeresen betartott ígéretek. Ennek ellenkezője pedig negatív hatású lehet és egyesekben apátiát eredményezhet. Egyetlen példa: a 2002-es választási kudarc után augusztusban a Magyar Televízió mellett rendezett nagy tömegtüntetésen az a megtiszteltetés ért, hogy a dobogón az Ön közvetlen közelében állva hallhattam ígéretét, amelynek lényege az volt: a Fidesz a parlamentben követelni fogja, hogy osszák fel a közszolgálati televíziót kormánypárti és ellenzéki csatornákra. (Ami Olaszországban vagy Hollandiában egyébként nem újdonság.) Az ígéret azonban sajnos csak ígéret maradt olyannyira, hogy a Fidesz szimpatizánsai később magyarázatot sem kaptak arra, miért felejtődött el az eredeti ígéret. Vagyis azt, hogy az netán átgondolatlan volt, vagy pedig a Fidesz vezetése meggondolta magát. Az alapítvány postacíme egyébként 1121 Budapest, Törökbálinti út 49. Ez éppen úgy, mint egyéb adat a www.nemzetijogvedo.hu címlapján megtalálható. Tisztelettel, Lovas István

(U.i. Arra kérem a Fidesz sajtósait, illetve Orbán Viktor közeli munkatársait, hogy az itt ismertetett alapítvány létezésére hívják fel figyelmét, ha feltételezhető, hogy a párt elnökének figyelmét távolléte vagy egyéb okok miatt az e levélben foglalt információ elkerülheti).

Simonyi András

a Magyar Köztársaság washingtoni nagykövete Egyesült Államok

Tisztelt Uram! Ön meghívókat küldött szét április 26-ra, hogy a vezetése alatt működő intézményt képviselve az amerikai kongresszus magyar-amerikai csoportjával együtt a magyarországi demokrácia állapotáról beszéljenek. („Magyarország: A demokrácia állapota 50 évvel a forradalom után”). Hogy biztosítsa, csupa jót mondjanak arról a „demokráciáról”, amely rákos betegként legalkalmasabban egy egyetemi szertár szekrényében spirituszba áztatva lenne bemutatható – gondolok itt elsősorban a mindent elborító korrupcióra, a három hatalmi ág fokozatos egymásba olvadására, a szabadságjogok megkurtítására, a rendőri önkényre – csupa „megbízható” embert hívott meg. A találkozó elnökeként Tom Lantos képviselőt, felszólalókként Charles Gatit, önt és, második helyen, „Barry Lowenkorn”-t, a demokráciáért, emberi jogokért és munkaügyekért felelős államtitkárt. Felhívom szíves figyelmét, hogy a Gyurcsány-kormány szemében megbízható legutóbbi úr neve nem Lowenkorn, hanem Lowenkron. A különbség csak annyi, mint a Simonyi és a Simoniy között. Ami persze elhanyagolható.