Cikkében ön olyan „rossz” társaságba kever, mint egyebek között Chirac francia elnök és Bencsik András, akikkel egyetemben antiszemitának nevez, mert az említettek bírálják Izrael kormányának politikáját.

Ezen az alapon nyilván fehérellenesnek nevezi azokat, akik annak idején a fajgyűlölő dél-afrikai apartheid kormány politikáját bírálták és muzulmánellenesnek azt, akik a megdöntött afganisztáni tálib (más nyelveken talibán) kormány embertelen magatartását merték rossz szóval illetni. Engem ez nem igazán érdekel, hiszen tudjuk, nálunk antiszemita az, akiket önök utálnak.

Amiért írok önnek, az cikkének mottója. Jellemzően az ön szellemi köréhez tartozó szerzőkre, előszeretettel ráz olyan rongyot, amely csak a beavatatlanok előtt tűnik olybá, mintha sajátja lenne. Mint ahogyan hosszú tanulmánya bevezetőjét az antiarab rasszizmusban globálisan elmarasztalt Oriana Fallaci, New Yorkban szakmájából nyugdíjba vonult olasz újságírónőt idézi olaszul anélkül „persze”, hogy szövegét lefordította volna. Így két legyet ütött egy csapásra: olvasói – akiknek hatalmas része egy kukkot nem ért olaszul – a beavatott értelmiségiek szentélyében érezhetik magukat, önről pedig azt sejthetik, hogy még olaszul is tud.

Csakhogy olaszul önnek még az idézés sem megy. Ezt írja – és most rögtön az idézet első mondatát citálom: „Lo trovo vergognoso e vedo in tutto ció sorgere d’un nuevo fascismo, d’un nuovo nazismo”. Miután ön sem igen tud olaszul, lefordítom a Fallaci-mondatot: „Szégyenletesnek találom és mindenben egy új fasizmus, egy új nácizmus előretörését látom”. Első idézett mondatával azonban van egy apró hiba. Fallaci olaszul és nem vegyes nyelven írt. Lehetetlen, hogy ugyanabban a mondatában egyszer az „új” szót spanyol („nuevo”), majd, helyesen, olasz nyelven („nuovo”) írja le.

Második mondatában pedig (amely túl hosszú, hogy végig idézzem) ez a szó szerepel: „sracciataggine”.

Asszonyom, ilyen szó a dallamos olasz nyelvben sem létezik.

Ilyen fokú igénytelenséget csak az ön publikációs helyei viselnek el. Máshol figyelmeztették volna önt, hogy nyilván „sfacciattagginé”-t akart írni, ami arcátlanságot, pofátlanságot jelent, mert, mint tudja, az „s” fosztóképző, a „faccia” arcot jelent, az „aggine” szintén képző.

Saját magyar szövegét már elemezni sem érdemes. Hiszen azt mindenki el tudja olvasni.

* * *

A Fidesz Kulturális Tagozata

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nyilván nem én vagyok, akinek emlékeztetnem kell önöket arra, hogy a másik oldal – és elsősorban a kisebb koalíciós „partner” – folyamatosan azzal vádolja a jobboldal vezető pártját, hogy „az iskolába viszi a politikát”.

Mint tudjuk, a másik oldal mindig azzal vádol a leghangosabban, amit ő tesz. Mint most is. Önök pedig a legtöbb esetben nem tiltakoznak. Az alábbi esetben sem, de talán most nem is vették észre, amire felhívom figyelmüket.

Sándor Klára a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanít. Honlapjáról – amelyen megtalálhatók elérhetőségi címei és telefonjai – hat irányba lehet ugrani. Ezek egyike maga az SZDSZ honlapja, amelyről az olvasható róla, hogy 2004-ben az SZDSZ Európai Parlamenti listájának nyolcadik jelöltje volt. 2005-től a párt ügyvivője, 2003 és 2005 között az Országos Tanács elnökségének tagja. Önök szerint mi történne, ha netán tagozatvezetőjük, Pálinkás József professzornak hivatalos, egyetemi bemutatkozó honlapjáról át lehetne ugrani a Fidesz honlapjára? Hallgatna a másik oldal?

Önök szerint mi lenne egyébként, ha a jelenlegi kormányhoz hasonlóan egy korábbi vagy jövőbeli fideszes kormány olyan nyomást gyakorolna helyi könyvtárakra, hogy azok például ne vásárolják meg Bolgár György könyveit, de Bayer Zsolt kötetei mindig és mindenhol elérhetők legyenek? Ugyanis – ellenőrizzék – hány könyvtárban (beleértve ifjúsági könyvtárakat) lehet hozzájutni minden mennyiségben a kormány által kitüntetett előbbi úr pornókötetéhez, míg az utóbbi újság- és szépíró könyvei elérhetetlenek?

Nem kellene végre Magyar Bálint oktatási miniszternél tiltakozni?

Vagy önök szerint ez se számít? Netán semmi sem számít?

* * *

Bayer Zsolt

Kedves Barátom!

Az otthoni hírekkel ellátó egyik kedves ismerősöm elküldte azt az interjút, amelyet a gondola.hu internetes portálnak adtál. Arra a kérdésre, „Ön mint a Fidesz egyik alapító tagja, hogy látja, a Fidesznek miben kell változnia, hogy eredményesen szerepelhessen a 2006-os választásokon?”, ezt felelted:

„Nehéz erre válaszolni. Arról van némi fogalmam esetleg, hogy mit kell csinálni. Nem szabad például elkövetni azt, amit elkövettünk már egyszer 2002-ben. Akkor azt hittük: elég, ha szépek vagyunk és okosak, és ölünkbe hullik a győzelem… Állni kell a sarat, és soha többet nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem reagálunk a vádakra és mocskolódásra. Sajnos ez egy ilyen műfajjá változott. Keménynek kell lenni.”

Rendkívül boldoggá tesz, hogy a Fidesz alapító tagjaként erre a következtetésre jutottál. Kérlek, mondd el ugyanezt szóban is minden fideszesnek, akivel csak beszélsz.

Barátsággal: István

* * *

Kuncze Gábor az SZDSZ vezetője

Tisztelt Elnök Úr!

Ön a parlamentben, nyilván a balliberális érzelmeiről ismert MSZP-s Szabó Zoltán képviselő mosdatlan bekiabálását megirigyelve egy fideszes képviselőnek odavetette: „Ami a képviselő úr bekiabálásait illeti, az csak arról szól, hogy kár volt a két perccel az időt rabolnom, mert még az eleje sem jutott el az ön agyáig”, majd, mintegy anyák napi előzetesként hozzátette: „a k… anyád”.

Miután az ön oldaláról hallom a legtöbbet azt a klisét jobboldali képviselőknek címezve (amikor például olyan „durvaságokat” kérdeznek önöktől, hogy hol a pénz?), hogy „a stílus az ember”, kíváncsi voltam, mi történne a brit parlamentben, ha ugyanezt az ottani alsóházban valaki kiejtené a száján. Felhívtam a Westminster sajtóirodáját, ahol a kérdésemre azt a választ kaptam, hogy az ön kijelentése ott egyrészt elképzelhetetlen lenne, de ha megtörténne, önt azonnal kivetné magából a parlament, élén saját frakciójával, és az újságoknak hosszú ideig ön a címoldalán szerepelne, mint az alsóház történetének legalantasabban bárdolatlan megszólalója.

Miután én nem vagyok politikus, és így legalább annyit megengedhetek magamnak, mint ön, egy megjegyzés, majd egy kívánság.

Az önt foglalkoztató pártot és önt ismerve, nyilván nem merné nyilvánosan bevallani, hogy „tudja”, de biztosan nem titok ön előtt, ordenáré nyelvezetet csak viszonzásképpen használok. Úgyhogy anyák napjára önnek, családjának és pártja valamennyi tagjának ugyanazt üzenem, amit ön kurjantott be az Országgyűlésbe.

Nyilván merő véletlen, de megfigyeltem, hogy önök disznóságaikat rendszeresen a munkahét utolsó napján vagy ünnep előtt követik el, arra számítva, hogy a jobboldal a hét végén alszik, vagy ünnepen nem akarja önöket visszatámadni, és mire ismét munkanap lesz, addig a jobboldal rövid memóriájában az eget verő botrány már amúgy is elhalványul. Legalább valamiben igazuk is lehet. De remélem, most az ön k… anyázása kivétel lesz.

* * *

Az antiszemitizmus.hu névtelen szerkesztőinek:

Az önök honlapján – amelynek támogatói, mint feltüntetik, a Holland Zsidó Humanitáriánus Alap, a Mazsök és a Mazsihisz – folyamatosan támadnak állítólagosan „antiszemita” írásaimért, amelyeket önök szerint a kettosallampolgarsag.hu-n írok.

Támadásaik éppen olyan megalapozottak, mint forrásmegjelölésük. Ugyanis életemben egyetlenegyszer nem írtam az említett kiadványnak. Megjelenés után sokan felteszik saját honlapjukra írásaimat. Egészségükre – ha ez nem ütközik szerzői jogszabályba, amelyet nem ismerek.

Egyébként amikor azzal is támadnak, hogy sajtószemlémben oly sokszor idézek külföldi baloldali lapokból, fel szeretném hívni szíves figyelmüket, hogy évekkel ezelőtt önökhöz hasonlók azért támadtak egy teljes újságoldalon, mert túlnyomórészt jobboldali lapokból idéztem sajtószemlémben.

Nem kellene egyszer áporodott levegőjű kriptájukat kitárni, hogy szellőztessenek?

* * *

Dr. Csapody Miklósné A Magyar Kulturális Intézetek Igazgatója

Ön a Bozóki András-féle Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma alá tartozó Külföldi Magyar Kulturális Intézetek Igazgatóságának vezetője. Ön alá tartozik a bécsi, berlini, brüsszeli, bukaresti, delhii, helsinkii, kairói, londoni, moszkvai, New York-i, párizsi, pozsonyi, prágai, római, stuttgarti, szófiai, tallinni és varsói magyar kulturális intézet. Még utazási lehetőségnek sem rossz állás. Igen örvendetes az is, hogy egy ismert, az antalli örökség lángjának lobogását őrző MDF-es politikus felesége került egy ilyen pozícióba.

Megnéztem, milyen műsora van az ön alá rendelt berlini kulturális intézetnek e levelem megírásának dátumától egy hónapra előre. Hiszen annak működését, akár az ön pozícióját és az egész minisztériumot az adófizetők fizetik és így közérdeklődésre számot tartó információ.

Tehát:

Április 27. Kornis Mihály: Történetünk hőse

Április 28. 1945, a háború vége Magyarországon – elemzések és ellentmondások (tudományos előadás)

Május 7. A hallgatás kísértetei – Emlékezetkultúra Magyarországon

„Hazatérés” 1945-2005 – Tudományos és Művészeti Programsorozat a Soa Túlélőinek Emlékére

Május 9. Holocaust a magyar képzőművészetben, 1938-1945

Május 12. „Megérteni a meg-nem-éltet” – Új utak a holokauszt-pedagógiában Magyarországon és Németországban

Május 19. „Második jelen” – Holokauszt a kortárs művészetben

Május 26. „Waldsee 1944 – Üdvözlet Auschwitzból”

Május 27. „Ami volt, az már nem lesz soha” – a túlélés pszichológiája „Hazatérés 1945-2005” sorozatban.

Hadd idézzem még az utolsó mondatot honlapjukról: „Előreláthatólag 2006 tavaszán elhagyjuk az emlékezetes Karl Liebknecht Strasse-i épületet és egy tágas, modern, új épületben a Dorotheenstrasse-i cím alatt várjuk majd közönségünket.”

Egyébként 2006 tavaszán még egy örvendetes eseményre kerül sor: akkor rendezik az országos választásokat. Addig is gratulálok önnek a magyar kultúrát oly igényesen bemutató programjukhoz.

* * *

Petschnig Mária Zita Bp. XIII. Wallenberg utc, Gyurcsány Ferenc tanácsadója, Dunaferr stb.

Az önt velem szemben megvédő Hont András erzsébetvárosi fideszes képviselőnek írt múlt heti levelemben ígértem, hogy önnek most újabb levelet írok. Ez tárgytalanná vált, mivel az ön korábbi, az ország pénzügyi helyzetét és esélyeit rózsásan láttató érvei automatikusan összeomlottak Draskovics kirúgásával. Nem lenne fair egy önnek ennyire kínos helyzetben visszaidézni, amit korábban írt.

Egyébként mivel én is szeretném, ha a Mazsihisz végre a „társadalmi problémákra érzékenyként” dicsérne meg, mint a Matula Magazin zsidóadatbázisát, Hont úrhoz hasonlóan az ön és férje, Kéri László származását is megnéztem. Jelentem, hogy ön is matulás keresztény. Barátaim viszont azt jelentették, hogy a korábbi levelemben felsorolt matulás árják közül Ariel Saront, Kende Pétert és Aczél Endrét átminősítették zsidóvá, holott az utóbbi lapja szavatolt a matulások hiteléért. Akkor inkább talán neki kell levelet írnom.