Na jó, akkor még egyszer. Rákosi Mátyás határozottan nemzetellenes volt. És Ildikó szavaival élve, nem vallotta Orbán Viktor gondolatait. Meg még tízmillió emberét sem. Kádár János is nemzetellenes volt. Ő sem vallotta a nevezett gondolatokat. Annyira nem, hogy 1956-ban felült egy megszálló szovjet tankra és segített letiporni a nemzet szabadságharcát. Aczél György is nemzetellenes volt. Apró Antal is nemzetellenes volt. Medgyessy Péter is nemzetellenes volt, Gyurcsány Ferenc is nemzetellenes volt. Lendvai Ildikó is. Minden vezető beosztású kommunista a pártban, a KISZ-ben, a szakszervezetben, a vállalatok vezetésében és mindenhol másutt kivétel nélkül mind nemzetellenes volt.

A nemzet pedig, ha már így szóba került, undorodott tőlük és utálta őket. És semmire sem vágyott jobban, mint hogy megszabaduljon ezektől a szörnyetegektől. De félt, mert ott álltak mögöttük az elnyomó birodalom tankjai, mert a rendőrök gondolkodás nélkül összeverték, aki szólni mert, a párttitkárok gondolkodás nélkül tönkretették és a halálba üldözték, aki a fejét fel merte emelni, s ezért a nemzet – Isten bocsásson meg neki – egy idő után lemondott a reményről és búsan meghunyászkodott.

Ördögi, amikor egy-egy nemzetellenes politikai prostituált kifogásolni merészeli a tiszta és jó szándékú emberek vágyát arra, hogy egészséges környezetben éljenek. Emlékezhetnének a főnökükre. Az mondta annak idején, hogy a krumplileves az legyen krumplileves. Így van. A bűnöző az meg legyen bűnöző. És ne akarjon demokratának látszani. Vagy ha mégis ezt teszi, viselje el, ha a szemébe mondják a kádári igéket. A baloldal, amikor csak tehette, rárontott a saját nemzetére. Ez történelmi tény. Ezen nincs mit megsértődni.

Talán nem ezt teszi most is? Itt van ez a Gyurcsány, ez a pökhendi tökfej. Kommunistából hipp-hopp kapitalista lett. Eddig negyvenkilenc cége volt neki, több, mint ahány neve Ságvárinak. Az egyikből a minap 75 milliárd forint osztalékot vett föl, de úgy, hogy közben, azt állítja, oda sem figyelt, mert mióta politizál, nem foglalkozik a cégeivel, mert az nem volna etikus. Gyurcsány meg az etika. Ó, idők, ó, erkölcsök!

Miért lehet egy vedlett kommunistának negyvenkilenc cége? Miért lehet milliárdos? Miért hazudhat szemérmetlenül? Miért hisznek neki? Miért van az, hogy a magyarországi milliárdosok túlnyomó többsége törzstag lehetne a Munkásőr Hagyományokat Őrző Steppelt Kabátosok Klubjában? Másfelől miért nincsenek még véletlenül sem jobboldali és keresztény-konzervatív milliárdosok? Miért röhög az ország képébe a cinikus baloldal, s ami a legfájdalmasabb kérdés, a sok hülye miért hisz nekik?

Aki példának okáért a kétigenes népszavazáson a határon túli magyarok állampolgársága ellen szavazott, az kivétel nélkül mind nemzetellenes volt. Ezt lehet magyarázni pillanatnyi elmezavarral, alacsony nyugdíjjal, langyos sörrel, lelki sivársággal, a valóságshow-k agyzsibbasztó hatásával, de ez nem változtat a lényegen.

Aki ezt nem érti, annak javaslok egy kísérletet. Az üvegházhatást, vagyis a légkör baljós ütemű felmelegedését a szén-dioxid okozza. Az ember az egyik legfőbb szennyező, ugyanis oxigént szív be és szén-dioxidot lehel ki. Mármost, ha törvényt hoznánk, hogy akik nemmel szavaztak, azok részben pedagógiai, részben környezetvédelmi okokból egy kis ideig ne lélegezhessenek, az érintettek egyből megértenék, hogy milyen bonyolult kérdés ez.

Igaz, a történelem nagy tanulsága az is, hogy az alávaló emberek utólag mindig megmagyarázzák maguknak, hogy az aljasság történelmi szükségszerűség volt. Túl kellett élni. Alkalmazkodni kellett. Az is igaz, hogy az elnyomottak egy része kellően hosszú idő elteltével elkezdi tisztelni az elnyomókat. Merthogy az erőt tisztelni kell.

Így aztán nincs mit csodálkozni azon, hogy a kutyát sem érdekli, hogy tíz év után, tizenegyezer ellenőrzést követően felszámolta magát az átvilágító bírák testülete. Voltak és elmúltak. De itt maradt nekünk Gyurcsány és az ő különös társulata: mindenféle iszonyú lények iszonyú végtagokkal. Járkálnak, ágálnak, azt hiszik, övék a világ. De nem.